Kevesebb romantika. Fájdalmas valóság és idegbeteg testvérek felbukkanása várható.
- Ti mit kerestek itt ?- Kapkodta fivérei közt a tekintetét Dema.
Ruriko cinkos pillantás váltott
Zeddel.
Ha Ő azt tudná.- Futott át mindkét
férfi fején.
- Kik maguk?- Kérdezte a szigorú
tekintetű katona.
Ők nem válaszoltak.
RuRu a mellette ülő Zedre sandított
és nehezen elfojtott egy cinkos vigyort.
A legidősebb Mortalis kezében egy
apró gránát volt. Ujjait beakasztotta a nyitó szelepbe.
Ó, hogy itt milyen tüzes buli lesz.-
Vigyorgott gondolatban Ruriko.
Ember fűl számára érzékelhetetlenül
halk kattanás jelezte, hogy a gránát ki van biztosítva.
1 perc.
A katona némi elismerést érzett a
betörők iránt. Ez a támaszpont nem volt rajta a térképeken és
még a kém műholdakkal sem lehetett bemérni.
30 másodperc.
Ez a kettő pedig bejutott ráadásul
fegyvertelenül.
Az ilyen embereket nem lehetett nem
tisztelni.
Zed és Ruriko egy szerre lökték el
magukat az asztaltól és vettétek magukat az ablak felé.
Az üveg hangos csörömpöléssel tört
ki a helyéről. Még földet sem értek mikor a asztal alá
begurított gránát felrobbant.
- Hogyan tovább?- Lihegett RuRu
miközben menedéket kereset.
- Átvágunk a nyugati aknamezőn, ha
bejutunk a raktárba elköthetjük az egyik vadász gépet.
- Aknamezőn?
- Aknamezőn.
- Ugye tudod, hogy ez nem lesz
sétagalopp.
- Ugyan már, mi történhet?
- Részletezzem?
- Ne parázz.
El rohant mellettük néhány katona.
- Indulás.- Törtek ki a barikádból
és futva indultak a cél felé.
- Nem akarod te azt tudni.- Vigyorgott
Zed, miközben a karjaiba szorította kishúgát.
Istenem két nap. Csak két nap telt el
és mégis olyan mintha legalább száz éve nem látta volna. Bármi
történhetett volna míg ők nincsenek itt. Te jó ég! Bánthatták
is volna.
Zed nem volt hülye tudta, hogy Dema
egy jól kiképzett katona aki tud magára vigyázni. De... de első
sorban a húga volt, a kicsikéje.
Arcát a Nő nyakába fúrta miközben
szorosan magához húzta.
- Hiányoztál.- Motyogta halkant.
Dema szeme könnybe lábadt.
- Te is, te nagyon állat.- Szipogta
- Hülye!- Nevetett halkan.
Zed hirtelen oldalra borult. Dema
meglepette felsikított. Egy pillanat múlva pedig erős medveszerű
karok ölelték át.
- Szia RuRu.- Vigyorgott.
- Atyaég töpszli. Van róla fogalmad
min mentünk keresztül? Már komolyan azt hittem, hogy nem látlak
többé.
- Azért nem olyan könnyű engem
eltenni lábaló.- Morogta morcosan.
- Nem érdekel. Készülj egy darabig
nem kaparsz le magadról!
Dema mosolyogva bújt a nálánál
jóval nagyobb tigris karjai közé.
Torok köszörülés és dühös szürke
szempár szegeződött rá.
- Amm izé...- Kezdte Dema- Ők itt az
én...
- Ki a Cica fiú?- Zed kérdésére
Dema elsápadt. Damonnak pedig a szemöldöke a homloka közepéig
szaladt.
- Hmmm...Csinált veled valamit Dem?-
Kapcsolt be azonnal Ruriko fivéri ösztönei.
Dema fülig vörösödött.
Hát végül is nem. Csak egy csók
volt. Vagy kettő.
Felnézet fogadott
testvéreire.
Nem jobb, ha a világbéke megőrzése
érdekében nem tudják.
Erre a
döntésre akkor jutott mikor látta, hogy Zed és Ruriko úgy
méregetik Damont,
mint vadász a prédáját.
Ráadásul
itt nem csak képletesen kel érteni.
- Damon.- Szolt a
leopárdnak mielőtt komoly vita alakulna ki.- Ők a bátyáim.
Damon ezt halva
valamelyest megnyugodott. Bár még mindig úgy nézte Zeddet, mintha
azon gondolkodna hogyan lenne a legkönnyebb levágni a csinos kis
fejét a nyakáról.
Ezt határozottan
nem volt jó jel.
Tudjátok van az az érzés, hogy gáz
van. Na Dema most pontosan ezt érzi.
20 perce érkezett meg Zed és RuRu.
Azóta idehívták a falkának a
legfontosabb tagjait.
Rá kelet jönnie, hogy Lucas nem
szereti a hívatlan vendégeket.
Dema kínosan nevetett egyet, mire
mindenki rá nézett.
- Szóval fiuk ti, hogy kerültök
ide?- Kérdezte Lucas vissza fordulva a két újonnan érkezők felé.
- Hidd el...- Kezdte Ruriko
- Nehem akarod te azt tudni.- Fejezte
be Zed.
Tekintetük hirtelen elrévedt jelezve,
hogy pillanatnyilag teljesen máshol járnak.
Zed néhány másodperc múlva megrázta
a fejét.
- Nem.- Suttogta síron túli hangon.-
Nagyon nem akarod te azt tudni.- Lehelte.
Ruriko pedig cinkosan kuncogni kezdet.
Damon próbált nyugodt maradni. De nem
ment. Kifejezetten frusztrálta őt a duó hirtelen megjelenése.
- Pedig én azért szeretném.- Hangja
gyanakodva csendült.
Dühös morgás majd pici ember karmok
martak a combjába.
Dema pont mellette ült és nagyon nem
tetszett neki, hogy bizalmatlan a testvéreivel szemben.
Ez jó.
A család fontos. A leopárd elégedetten figyelte a lányt. Nem
próbált feltörni,
de a felszínhez
közel maradt. Elkezdtek
valamit a konyhába és szerette volna folytatni. A
nagymacskák akaratos lények.
Damon meglepetten
jött rá, hogy nem csak a benne élő ragadozó vágyik minden
pillanatban egyre jobban a lányra. Emberi oldala is szerette volna
megérinteni úgy ahogyan előtte nem sokan tehették. Biztos volt
benne. Ennek a Nőnek nem volt sok szeretője hiába ugrott ki a
hálóról. Örült neki. A leopárdja elégedetten nyújtózott a
gondolatra.
Zed arcán
hüllőszerű, hideg mosoly jelent meg. Zöldesbarna szemei
megvillantak.
Demmát kirázta a
hideg fivére ennek az oldala láttán. A hideg számító mentál
érzelmek nélkül még néha megpróbált felszínre törni. De hála
a jó égnek ez soha nem történt meg.
Emlékezet rá
mikor még a mentálháló része volt hallott pletykákat egy olyan
képességről ami megváltoztatja az emberek vérének az
összetevőit, gondolat segítségével mérget készít egyenesen az
emberi testben. Pillanatok alatt.
Soha
nem hitt ezekben, de miután levált a hálóról Zed maga mesélte
el, hogy a Nyíl osztag bérgyilkosaként erre képezték ki. A mese
nem csak mese volt. Zed a bátya régen maga a két
lábon járó méreg volt.
És az a férfi aki
gondolkodás nélkül változtatta az emberek vérét savvá most itt
ült vele szemben és egy kígyó precizitásával figyelte Damon
legapróbb lélegzet vételét is.
Ez
megijesztette. Nem akarta, hogy a leopárdnak bármi baja essen. Ez a
alakváltó lényének egy olyan oldalát
kezdte
élezgetni, amiről azt hitte hogy Evannal
együtt
halt.
-
Inkább beszéljünk a
gyilkosságokról.- Szólalt meg Dema, hogy elterelhesse Zed
figyelmét az esetleges célpontról.
- Rendbe.- Adta
bele egyezését Lucas.
Ruriko
végig nézett társain. Tudta, hogy most mi fog jönni. Tigrise
dühösen felmordult, gyűlölte
ezt. Hiába érti meg az ember, hogy a mentáloknak erre szükségük
van a macska nem akarja ezt elfogadni.
Azt, hogy a társai szánt
szándékkal
merülnek el újra
és újra az Elcsendesedésben.
A legtisztább jég árnyalatú
szemeit lehunyta, mikor megérezte az enyhén fémes szagot.
Doki,
csukott szemmel állt, mentális szemeivel látta, hogy az elméjét
védő hideg acélból
készült páncélon esett hibák megszűnnek,
elzárva őt a legkisebb
érzelemtől is. Lelke megfagyott, gondolataiból eltűntek
az érzelmek
által
irányított
ösztönök és csak a gyakorlatias precíz elméletei maradtak meg.
Zednél
is hasonló volt a helyzet.
Elmerült az Elcsendesedés, sötét magányában és olyan mélyre
húzódott a szívtelen világban ahol dühe már nem befolyásolta.
Jég
nézet körbe a felállított
pajzsai mögül Dema. Hideg volt, de nem fázott. Mindent beborított
a hó ellepve és megfagyasztva elméjének
érzésekért
felelős oldalát.
Damon
megugrott amikor megérezte az illatok változását. A leopárd
dühösen vicsorgott a fémes szag miatt.
Elkapta
Dema vállát
és maga felé fordította. Nem volt tűz azokban a hihetetlenül
kék szemekben.
- Mégis mi a franc
ez?- Fordult a Tigris felé.
Az csak szomorúan
rápillantott.
A nagymacska
borzolta a bundáját és gyanakodva fújt egyet.
- Néha szükséges.-
Érkezett meg a válasz Rurikotól
- Miért.- Ráncolta
a homlokát Lucas.
Nem érkezett
válasz mert mind a három mentál lassú merev tartással felállt
és az asztalhoz lépet.
Doki elővett egy
kis kerek szerkezetet és megnyomta a közepét.
Miután lerakta az
asztalra apró fémes szemcsék emelkedtek ki belőle és össze állt
egy 3D kép a bolygóról. A földrészeken apró pontok voltak
megjelölve. Kék, zöld és piros.
- Mit jelölnek a
pontok?- Lépet hozzájuk közelebb Dorian, de megtartotta a tisztes
távolságot.
- A
pontok jelölik az elrablások helyét.- Damon
hátán fellát
a szőr Dema
nyugodt kissé
gépszerű
hangjától.
- A színek pedig a
korosztályt.- Magyarázta Zed
- A kék 10 től 13
éves korig, a zöld 7- től 9.- ig, a piros pedig 5- től 8.- ig.-
Fejezte be Doki.
Sachát érezte az
ereiben áradó dühöt. A pontok legtöbbje piros volt.
-Az
első elrablást egy
Svédországi barna medve család jelezte.- Doki megérintet az egyik
zöld pontot.
Egy 8 év körülik
kisfiú boldogan mosolygott rájuk a képen. Sötétbarna haja volt
és csak néhány árnyalattal világosabb szeme.
- Paul. A születés
napján tűnt el fél éve. Akkor még nem gondolkodtunk sorozat
gyilkosságon.- Ismét megérintett egy pontot- Eva erről a
környékről tűnt el 3 hete. Hiúz alig töltötte még be a
hatodik élet évét. Rajta kívül a nővére és bátyja is eltűnt.
- A szemetek.- Clay
hangja csak egy morgás volt.
- A többi dologról
csak akkor tudunk beszélni, ha az öcsém Raven elhozza az összes
iratot.
- Kézzel írottak?-
Marcyt ez őszintén meglepte. A mentálok jobban szeretnek mindent
számítógépen tárolni.
- Igen.- Bólintott
Zed.- Nincs a világon olyan rendszer amit ne lehetne feltörni.
- Ez végül is
igaz.- Gondolkodott el Dorian. A DarkRiver évek óta töri fel a
mentálok számítógépes rendszerét és még soha nem jöttek rá.
Néhány perc múlva
Dema egyedül sétált végig az erdőn. Végül egy folyó parton
állt meg ahol leült a földre. Lábait felhúzta és állát
megtámasztotta a térdén.
Az Elcsendesedés
pajzsait lassan fokozatosan kezdte eltüntetni.
Az érzések lassan
kerítették hatalmukba. Fokozatosan így tudott alkalmazkodni a
hirtelen változáshoz.
A mentálok nagy
része azért őrül bele az Elcsendesedés megtörésébe, mer
hirtelen szét omlanak a pajzsok és minden ami ott van mélyen bent
egyszerre tőr a felszínre. Senki nem tanítja meg nekik, hogy
hogyan kel ezt kezelni.
Demát ez a veszély
már nem fenyegette. Pontosan tudta, hogy mi mit jelent. De ő is
könnyedén veszélyessé válhatna ha a mélyre zárt düh, gyűlölet
és bosszú egyszerre törne a felszínre. Még akkor is ha csak
néhány percre tért vissza a sötét magányba.
Nem lepődött meg,
mikor néhány perc múlva a bokrok zörögni kezdtek.
- Mit szeretnél
Damon?- Nézet hátra. Hangja még mindig rideg volt, de már nem
annyira mint a házban. Az illata is kezd vissza térni.
Állapította meg
Damon.
- Miért van erre
szükség?
Telepedett le a
lány mellé. Ezúttal nem ért hozzá és ez a Mentálnak is
feltűnt.
Fájdalom.
Egy érzés, aminek
a gyilkosságok miatt felszínre kelet törni. De, ez más volt. A
mellette ülő férfihoz kapcsolódott.
Fájt neki és
csalódott volt, hogy a leopárd nem fogadja el lényének egyik
oldalát. Bár inkább vágná le tőből a kezét, mint hogy ezt
bevallja neki.
- Néha
szükség van a racionalitásra, hogy tisztán átlássuk a
dolgokat.- Nézet
a férfi szürke szemeibe.
- Gyakran
csinálod?- Hangja kíváncsian csenget, de még most sem érintette
meg.
- Igen.
Nyílt egyenes és
őszinte válsz.
Damon érezte, hogy
a fémes illat teljesen eltűnt. Felemelte a kezét, hogy végig
simítson azokon a megzabolázhatatlan tincseken, de a lány
elhúzódott előle.
- Mi van?- Nem
értette a reakciót és nagyon nem tetszett neki, hogy Dema
eltávolodott tőle.
- Én nem tudom,
hogy mi az ami köztünk van.- Utalt a csókokra és még a számára
is megmagyarázhatatlan érzésre, amit ez a férfi keltett benne.-
De, én mentál vagyok. A lényem egyik része mindig kapaszkodni fog
az Elcsendesedésbe.- Suttogta
- Miért?
- Mert a részem.
Én nem olyan vagyok mint Faith vagy Sacha.- Egyenesen a szemébe
nézett még csak nem is pislogott, hogy láthassa a leopárd érti
mi jár a fejében.- Katona vagyok Damon. Nem vethetem bele magamat
egy akcióba úgy, hogy elvakítanak az érzéseim.
- Nekünk mégis
megy.- Sziszegte dühösen.
- Igen. De, titeket
így neveltek. Én nem tudok úgy küzdeni, hogy közben számolnom
kel a haraggal és a bűntudattal.
- Ezért inkább
elrejtőzöl?- Kérdezte.
Damon hangja
gúnyosan csengett és Dema rájött, hogy a férfi nem érti és nem
is fogja megérteni. Nem, mert nem akarja.
Lassan felállt és
hátat fordított neki.
- Jobb ha ezt a
beszélgetést későbbre halasztjuk.- Indult vissza a ház felé.
Vajon valaha meg
fogja őt érteni?
Megértené
azt, hogy vannak dolgok amiket muszáj
megtennie.
Nem.
Neki fogalma sincs milyen érzés az amikor az Elcsendesedés
megtörése után szembe kel néznie lénye érző felével, és a tettei fájdalmas következményeivel. Minden nap széttépi
a bűntudat és elemészti az önutálat a tettei miatt.
Damon
nézte a Nő távolodó alakját. Minden porcikájában érezte, hogy
valami fontosat tönkretett. Igen azt a gyengén bimbózó
bizalmat tette tönkre
amivel a lány felé fordult.
Fémes
illat csapta meg az orrát.
-
Tudod.- Lépet elő a fák mögül Zed.- Te soha nem leszel képes
megadni neki azt amire szüksége van.