Ami Igazán Számít

Novella kötet 2.fejezet: Ami igazán számít

Zene ami ihlette: Depresszió – A miforradalmunk

Mivel a harmadik fejezetben kiderült, hogy Dema és Judd ismerik egymást ezért megírtam a találkozásuk okait és annak a következményeit. (Ők többször találkoznak mielőtt Judd kiugrik a hálóról )

Mivel erre a történetbe csak pár mondat elejéig térek csak ki.

Másfél évvel ezelőtt:

Judd Luren mentál. Az Elcsendesedés tökéletes alanya volt. TK-Call képességei miatt a Mentál Tanács gyilkolásra képezte ki.

Ő nem talált hibát az Elcsendesedésben, nem kérdőjelezte meg a Tanácsot, hiszen miért is tenné? A megkérdőjelezéshez bizalmatlanság kell, ahhoz pedig érzések. Neki nem voltak, tökéletes mentál volt, és tökéletes bérgyilkos.

Zed Mortalis mindig is szembe ment a protokollal. Ezt a mentálok vezetői sokáig elnézték ritka és erős képességei miatt. Nagylelkűen eltekintettek a kisebb hibáktól. De, most túl messzire ment. Nyíltan támadta meg az Elcsendesedést és kérdőbe vonta a Mentál Tanács hatalmát. Túl messzire ment. Ezért meg kell halnia. A hibás mentál eltüntetése a föld színéről pedig nem más, mint Judd Lauren feladata lett.

- ZED!!!- Doki hangja dühösen csendült, amiből a legidősebb Mortalis már tudta, hogy az orvos nagyon ki van akadva.

Néhány nappal ezelőtt nyíltan felvállalta, hogy természetellenes és kegyetlen dolognak tartja az Elcsendesedést és feltette azt a kérdést amin azóta is rágódik talán az egész világ.

„ Mentál Tanács? Ugyan olyanok halandók mint mi. Milyen jogon tartanak ők berkit is hibásnak és milyen jogon ítélkeznek olyanok fölött akiket sohasem láttak? Szerintem a mentál fajnak nincs szüksége narcisztikus és hatalom éhes vezetőkre, akik bármire képesek lennének a pénzért.”

Természetesen a kamerával felvett kijelentés futótűzként terjedt, olyan gyorsan mint a futótűz! Nem, mintha ez zavarta volna. Soha nem tagadta le, hogy a lázadókat segíti.

Az egyetlen aki titkolja forradalmár kilétét az Doki. De ez nem meglepő, hiszen mégis, csak az egyik legjobb kémük.

Sóhajtva mászott ki az ágyból és indult el a nappali felé. Készülve, hogy valószínűleg nem vállon veregetést fog kapni esetleg egy tortát, de azt is az arcába dobva.

- Ez mégis mire volt jó?- Tette fel a kérdést, az étcsokoládé szemű mentál. Megpróbálta felhúzni a lehullott pókerarcát, de nem járt sikerrel. Igen Doki jó volt abban, hogy fenntartsa a jéghegy álcát, de amint átlépi az óvóhely küszöbét, lehullik a tökéletes maszkja. Ez most sem volt másképp.

- Az interjú?- Hülye kérdésre, hülye válasz. Gondolta Zed mielőtt megszólalt.

- Szerinted? Atyám annyi értelem sem szorult beléd mint egy vödör döglött molylepkébe!- Pofátlankodott be a fiatalabb magánszférába és nagyon nem mutatott hajlandóságot ara, hogy távozzon.

- Már ezerszer elmondtam Doki.- Kezdte síron túli hangon.- Lázadó vagyok és Én ezt vállalom, nem leszek a tanács puli kutyája! Még egyszer nem!- Pislogás nélkül tartotta fent a szemkontaktust.

- Zed...- Kezdte volna halkan, és sokkal nyugodtabb hangon, de nem tudta befejezni,

- A francba is Doki, NEM! Te is tisztába vagy az elveimmel. Ha békét akarsz előtte készülj háborúra!- Hangja dühösen csendült, de azonnal elnémult mikor az a pólója nyakánál megragadva közelebb rántotta.

- Ide hallgass zöldfülű! Azt ajánlom hordj magaddal tükröt és néz gyakran a hátad mögé, ugyanis a tanács rád küldött valakit a Nyíl osztagból- Sziszegte a másik arcába.

- Tudod, hogy kit?- Higgadt le szinte rögtön.

- Ha minden igaz a srác neve Judd. Judd Lauren.

- Képesség?

- TK-Call.

- Basszameg! Ez gáz.

- Szerintem is. Készüljünk. Nemsokára harc lesz.

- Ez az én dolgom.

- Nem.- Engedte el a nyakát.- Az erőnk az össze tartásban rejlik. Úgyhogy ha te belemásztál a kulimázba nyújtsd a kezed, hogy kihúzhassunk.

Zed aggódott ritkán tette, de most tényleg tartott a helyzettől. Természetesen nem magát féltette hanem...

- Megbántad?- Halk lágyan szóló csengettyűk. Ilyen volt kishúga hangja.

- Igen.- Vallotta be őszintén.

- Ne tedd.- Apró test, de határozott hang, ami nem tűr ellenkezést.

- Nem is magam miatt bánom.- Mosolyogva fordult az ajtó felé.

Demán valami fekete, mintás, térdig érő hálóing volt. A minta egy tűzben ülő holló szárnyakkal rendelkező tigris volt. Nagyon aranyosan festet benne. Bárki aki most látná kócos hajával és fáradtan csillogó szemeivel biztos, hogy nem mondanák rá azt, hogy egy tűzben edzett, profi katona.

- Miattunk se.- fáradt volt, de hangja lényegre törő és magabiztosan csengett.- Szereted azt a mentált akivé az évek alatt váltál?

- Te is tudod, hogy igen.- Bólintott azonnal.

- A cselekedeteink, hibáink és bűneink által váltunk azokká akik most vagyunk. Ha megbánod a tetteid akkor azt is megbánod, hogy olyan vagy amilyen.- Dema amint végzett a mondandójával magára hagyta fivérét. Időközben Doki is felszívódott valahová.

Zed büszke volt fogadott húgára. Máig is a legboldogabb napjaként emlékszik vissza rá, mikor Dema megkérdezte, hogy felvehetné e az Ő család nevét és a hamisított papírokon nem szerepelhetnének e úgy mint, a testvérek.

A testvéri kötelék viszont köztük nem csak a papíron létezett.

Fejében egy terv állt össze, hogy miként is védhetne meg mindenkit vérengzés nélkül.

Hiszen az elcsendesedés nem természetes. Megtörhető és szilánkokra lehet robbantani a ridegség pajzsait. Néha elég egy lökés, hogy az első repedések megjelenjenek. Vajon Judd Lurennek egy apró széllökésre vagy inkább egy becsapódó bombára van szüksége ahhoz, hogy a protokollt talapzataiban rengesse meg.

Kegyetlen mosoly terült szét arcán. Zöldes barna szemeiben harci vágy csillogott. Most nagy gonoszságra készül egy olyan tettre amit, a legtöbben erkölcsi és morális elvek miatt elvetne.

De most háború van és ilyenkor mindent szabad. Néha szükség van egy embertelen és vérszomjas tettre, hogy elérje a céljait.

A lázadásért mindent. Judd Lauren készülj, hogy nemsokára pokoli választás elé állítalak. Vajon számodra a család az első vagy az Elcsendesedés és a Tanács akarata.

- Raven!- Hívta Doki öccsét.

A félvér felemás tekintete lázas érdeklődéstől csillogott. Miközben felvázolta neki a tervét.

- Ez brutálisnak hangzik.- Állapította meg komolynak szánt hangon, de a sötétbarna és arany-narancssárga szemekben megbújó izgalom elárulta, hogy igazából menyire várja a feladatott.

- Ugye tudod, hogy ez nagyon nem tiszta játszma.- Fojtotta el a holló kegyetlen mosolyát.

- Amíg a Tanács nem játszik tisztán mi sem fogunk. Oda ütünk ahol a legjobban fáj, és ott támadunk ahol nem számítanak ránk.

Judd Lauren 3 napot kapott a lázadó mentál kiiktatására. Rutin munka többször csinálta ezt, mint bárki gondolhatná. 2 napja figyeli és úgy döntött ma lesz a a napja annak, hogy csendesen eltüntesse azt aki szembe ment a protokollal. A telefonját lehallgatták ezért tudta, hogy ma találkozója lesz egy elhagyatott játszótéren. Valószínűleg egy másik lázadóval. Őt életben hagyja. Egyedül Zed Mortalis megölésére kapott parancsot.

Már elhelyezkedett egy olyan helyen ahol tökéletesen rá fog látni célpontjára, de az nem veheti észre. A képességeivel egyszerűen feltépi az elméjének pajzsait és pürét csinál az agyából. Erre volt jó a képessége. A TK-Call erővel születők a gyilkolás mesterei voltak. A képességük szerint elég volt pusztán egy gondolat, hogy bárkivel végezhessenek.

A célpont megérkezett. De nem egyedül jött egy apró termetű lány volt vele. A nő szólalt meg először.

- Judd Lauren. TK-Call mentál. A Nyíl osztag egyik katonája- Hangja komolyan csengett.- Tudjuk, hogy itt vagy, ha végezni akarsz velem vagy a bátyámmal azt tedd szemtől szembe és ne rejtőzködj mint valami szánalmas patkány.

A férfi nem sértődött meg. Az érzés lett volna, de megfontolt árnyékszerű mozdulattal előlépett rejtekéből.

- Nem tudom ki vagy.- Kezdte hivatalosan Judd.- De én csak Zed Mortalis megölésére kaptam parancsot.- Nem tagadta célját. Ezek ketten pontosan tudták, hogy Ő miért jött. Ésszerűtlen reakció lett volna a további tiltakozás.

- A nevem Dema Mortalis. Zed húga vagyok. És beszélnünk kell veled.

- A dolgomat teljesítenem kell. Nincs indokom beszélni veletek.

- Biztos? Mond csak mi számít neked igazán Judd Lauren?- Szívtelen volt a hangja.

Judd felismerte Zed szavaiban az érzéseket. Ahhoz, hogy hatástalanítani tudja magán meg kellett tanulnia, hogyan néznek ki ezek az érzelmi reakciók. Nem tudta, hogy egy mentál képes ilyesmire.

- Maga megszegte az Elcsendesedés protokollt.

- Nem válaszoltál a kérdésemre.- Zed tekintete Juddot valamiért egy ragadozóra emlékeztette, aki épp a prédáját cserkészi be.

- Ahhoz hogy valami fontossá váljon számunkra és ragaszkodni kezdjünk hozzá, érzelmek kellenek.

- És neked nincsenek- Bólintott tettetett elgondolkodással. Ám a tekintete nem változott. Judd életbe maradási ösztönei akcióba léptek, minden sejtje azt üzente, hogy ezek ketten készülnek valamire.

- Mentál vagyok.- Egyszerű és begyakorolt válasz.

- Értem, de mielőtt meg akarnál ölni megnéznél valamit?

- Nem látom értelmét.- Zed zöldes barna szemei megvillantak, mintha ebben a pillanatban ejtette volna el.

- Az is értelmetlen, hogy itt beszélünk. Dema, kishúgom megtennéd?

A nő arcán egy bűbájos mosoly jelent meg. Mire több, helyen is hologram képek jelentek meg.

Judd furcsa törést érzet. Nem tudta beazonosítani mi történt.

De, abban a pillanatban, hogy a kép megjelent a szívverése felgyorsult, tartása a megszokottnál is merevebbé vált. Légzése kissé kapkodó, a tenyere síkossá vált az enyhe izzadságtól. Biztos volt benne, hogy a pupillái az adrenalinnak hála kétszer akkorára tágult.

Ugyanis a kivitetőn nem más jelent meg mint fivére Walker, és annak gyerekei Toby és Marlee Lauren .

Figyelték őket, mégpedig egy mesterlövész puska távcsövén keresztül.

- Nahát, nahát, nahát.- Kezdte Zed, hangja csöpögött a gúnytól- Mintha félelmet látnék rajtad Lauren.

- A mentálok nem félnek.- Gépies válasz.

- Te tudod.- Dema nyugodtan beszélt.- De, csak hogy tudd. Az embereink figyelik Walkert és a gyermekeit. Mi most szépen elsétálunk és eltűnünk innen. Te pedig hagyni fogod, mert ha nemadunk magunkról élet jelet, akkor mind a hárman meghalnak. Felnőttek és gyerekek egyaránt.- Fordított neki hátat tudván ha Judd úgy dönt, hogy támad akkor szabad sebzési felületet biztosít.

De a mentál nem mozdult, tekintete még mindig a képen időzött.

- Te döntesz. Mi a fontosabb? A családod vagy a parancs.- Zed közvetlenül mellé lépet kezét széttárta esélyt adva a támadásra.

De nem tett semmit.

Zed elégedett mosollyal nyugtázta, hogy terve sikerrel járt. Nem csak, hogy nem ölték meg, de úgy fest tényleg az alapjainál rengette meg Judd Lauren lelki világát.

Bevetve képességeit egyszerűen elteleportált húgával együtt.