5. Fejezet

Kevesebb romantika. Fájdalmas valóság és idegbeteg testvérek felbukkanása várható.

- Ti mit kerestek itt ?- Kapkodta fivérei közt a tekintetét Dema.

Ruriko cinkos pillantás váltott Zeddel.

Ha Ő azt tudná.- Futott át mindkét férfi fején.

- Kik maguk?- Kérdezte a szigorú tekintetű katona.

Ők nem válaszoltak.

RuRu a mellette ülő Zedre sandított és nehezen elfojtott egy cinkos vigyort.

A legidősebb Mortalis kezében egy apró gránát volt. Ujjait beakasztotta a nyitó szelepbe.

Ó, hogy itt milyen tüzes buli lesz.- Vigyorgott gondolatban Ruriko.

Ember fűl számára érzékelhetetlenül halk kattanás jelezte, hogy a gránát ki van biztosítva.

1 perc.

A katona némi elismerést érzett a betörők iránt. Ez a támaszpont nem volt rajta a térképeken és még a kém műholdakkal sem lehetett bemérni.

30 másodperc.

Ez a kettő pedig bejutott ráadásul fegyvertelenül.

Az ilyen embereket nem lehetett nem tisztelni.

Zed és Ruriko egy szerre lökték el magukat az asztaltól és vettétek magukat az ablak felé.

Az üveg hangos csörömpöléssel tört ki a helyéről. Még földet sem értek mikor a asztal alá begurított gránát felrobbant.

- Hogyan tovább?- Lihegett RuRu miközben menedéket kereset.

- Átvágunk a nyugati aknamezőn, ha bejutunk a raktárba elköthetjük az egyik vadász gépet.

- Aknamezőn?

- Aknamezőn.

- Ugye tudod, hogy ez nem lesz sétagalopp.

- Ugyan már, mi történhet?

- Részletezzem?

- Ne parázz.

El rohant mellettük néhány katona.

- Indulás.- Törtek ki a barikádból és futva indultak a cél felé.

- Nem akarod te azt tudni.- Vigyorgott Zed, miközben a karjaiba szorította kishúgát.

Istenem két nap. Csak két nap telt el és mégis olyan mintha legalább száz éve nem látta volna. Bármi történhetett volna míg ők nincsenek itt. Te jó ég! Bánthatták is volna.

Zed nem volt hülye tudta, hogy Dema egy jól kiképzett katona aki tud magára vigyázni. De... de első sorban a húga volt, a kicsikéje.

Arcát a Nő nyakába fúrta miközben szorosan magához húzta.

- Hiányoztál.- Motyogta halkant.

Dema szeme könnybe lábadt.

- Te is, te nagyon állat.- Szipogta

- Hülye!- Nevetett halkan.

Zed hirtelen oldalra borult. Dema meglepette felsikított. Egy pillanat múlva pedig erős medveszerű karok ölelték át.

- Szia RuRu.- Vigyorgott.

- Atyaég töpszli. Van róla fogalmad min mentünk keresztül? Már komolyan azt hittem, hogy nem látlak többé.

- Azért nem olyan könnyű engem eltenni lábaló.- Morogta morcosan.

- Nem érdekel. Készülj egy darabig nem kaparsz le magadról!

Dema mosolyogva bújt a nálánál jóval nagyobb tigris karjai közé.

Torok köszörülés és dühös szürke szempár szegeződött rá.

- Amm izé...- Kezdte Dema- Ők itt az én...

- Ki a Cica fiú?- Zed kérdésére Dema elsápadt. Damonnak pedig a szemöldöke a homloka közepéig szaladt.

- Hmmm...Csinált veled valamit Dem?- Kapcsolt be azonnal Ruriko fivéri ösztönei.

Dema fülig vörösödött.

Hát végül is nem. Csak egy csók volt. Vagy kettő.

Felnézet fogadott testvéreire.

Nem jobb, ha a világbéke megőrzése érdekében nem tudják.

Erre a döntésre akkor jutott mikor látta, hogy Zed és Ruriko úgy méregetik Damont, mint vadász a prédáját. Ráadásul itt nem csak képletesen kel érteni.

- Damon.- Szolt a leopárdnak mielőtt komoly vita alakulna ki.- Ők a bátyáim.

Damon ezt halva valamelyest megnyugodott. Bár még mindig úgy nézte Zeddet, mintha azon gondolkodna hogyan lenne a legkönnyebb levágni a csinos kis fejét a nyakáról.

Ezt határozottan nem volt jó jel.

Tudjátok van az az érzés, hogy gáz van. Na Dema most pontosan ezt érzi.

20 perce érkezett meg Zed és RuRu.

Azóta idehívták a falkának a legfontosabb tagjait.

Rá kelet jönnie, hogy Lucas nem szereti a hívatlan vendégeket.

Dema kínosan nevetett egyet, mire mindenki rá nézett.

- Szóval fiuk ti, hogy kerültök ide?- Kérdezte Lucas vissza fordulva a két újonnan érkezők felé.

- Hidd el...- Kezdte Ruriko

- Nehem akarod te azt tudni.- Fejezte be Zed.

Tekintetük hirtelen elrévedt jelezve, hogy pillanatnyilag teljesen máshol járnak.

Zed néhány másodperc múlva megrázta a fejét.

- Nem.- Suttogta síron túli hangon.- Nagyon nem akarod te azt tudni.- Lehelte.

Ruriko pedig cinkosan kuncogni kezdet.

Damon próbált nyugodt maradni. De nem ment. Kifejezetten frusztrálta őt a duó hirtelen megjelenése.

- Pedig én azért szeretném.- Hangja gyanakodva csendült.

Dühös morgás majd pici ember karmok martak a combjába.

Dema pont mellette ült és nagyon nem tetszett neki, hogy bizalmatlan a testvéreivel szemben.

Ez jó. A család fontos. A leopárd elégedetten figyelte a lányt. Nem próbált feltörni, de a felszínhez közel maradt. Elkezdtek valamit a konyhába és szerette volna folytatni. A nagymacskák akaratos lények.

Damon meglepetten jött rá, hogy nem csak a benne élő ragadozó vágyik minden pillanatban egyre jobban a lányra. Emberi oldala is szerette volna megérinteni úgy ahogyan előtte nem sokan tehették. Biztos volt benne. Ennek a Nőnek nem volt sok szeretője hiába ugrott ki a hálóról. Örült neki. A leopárdja elégedetten nyújtózott a gondolatra.

Zed arcán hüllőszerű, hideg mosoly jelent meg. Zöldesbarna szemei megvillantak.

Demmát kirázta a hideg fivére ennek az oldala láttán. A hideg számító mentál érzelmek nélkül még néha megpróbált felszínre törni. De hála a jó égnek ez soha nem történt meg.

Emlékezet rá mikor még a mentálháló része volt hallott pletykákat egy olyan képességről ami megváltoztatja az emberek vérének az összetevőit, gondolat segítségével mérget készít egyenesen az emberi testben. Pillanatok alatt.

Soha nem hitt ezekben, de miután levált a hálóról Zed maga mesélte el, hogy a Nyíl osztag bérgyilkosaként erre képezték ki. A mese nem csak mese volt. Zed a bátya régen maga a két lábon járó méreg volt.

És az a férfi aki gondolkodás nélkül változtatta az emberek vérét savvá most itt ült vele szemben és egy kígyó precizitásával figyelte Damon legapróbb lélegzet vételét is.

Ez megijesztette. Nem akarta, hogy a leopárdnak bármi baja essen. Ez a alakváltó lényének egy olyan oldalát kezdte élezgetni, amiről azt hitte hogy Evannal együtt halt.

- Inkább beszéljünk a gyilkosságokról.- Szólalt meg Dema, hogy elterelhesse Zed figyelmét az esetleges célpontról.

- Rendbe.- Adta bele egyezését Lucas.

Ruriko végig nézett társain. Tudta, hogy most mi fog jönni. Tigrise dühösen felmordult, gyűlölte ezt. Hiába érti meg az ember, hogy a mentáloknak erre szükségük van a macska nem akarja ezt elfogadni. Azt, hogy a társai szánt szándékkal merülnek el újra és újra az Elcsendesedésben. A legtisztább jég árnyalatú szemeit lehunyta, mikor megérezte az enyhén fémes szagot.

Doki, csukott szemmel állt, mentális szemeivel látta, hogy az elméjét védő hideg acélból készült páncélon esett hibák megszűnnek, elzárva őt a legkisebb érzelemtől is. Lelke megfagyott, gondolataiból eltűntek az érzelmek által irányított ösztönök és csak a gyakorlatias precíz elméletei maradtak meg.

Zednél is hasonló volt a helyzet. Elmerült az Elcsendesedés, sötét magányában és olyan mélyre húzódott a szívtelen világban ahol dühe már nem befolyásolta.

Jég nézet körbe a felállított pajzsai mögül Dema. Hideg volt, de nem fázott. Mindent beborított a hó ellepve és megfagyasztva elméjének érzésekért felelős oldalát.

Damon megugrott amikor megérezte az illatok változását. A leopárd dühösen vicsorgott a fémes szag miatt.

Elkapta Dema vállát és maga felé fordította. Nem volt tűz azokban a hihetetlenül kék szemekben.

- Mégis mi a franc ez?- Fordult a Tigris felé.

Az csak szomorúan rápillantott.

A nagymacska borzolta a bundáját és gyanakodva fújt egyet.

- Néha szükséges.- Érkezett meg a válasz Rurikotól

- Miért.- Ráncolta a homlokát Lucas.

Nem érkezett válasz mert mind a három mentál lassú merev tartással felállt és az asztalhoz lépet.

Doki elővett egy kis kerek szerkezetet és megnyomta a közepét.

Miután lerakta az asztalra apró fémes szemcsék emelkedtek ki belőle és össze állt egy 3D kép a bolygóról. A földrészeken apró pontok voltak megjelölve. Kék, zöld és piros.

- Mit jelölnek a pontok?- Lépet hozzájuk közelebb Dorian, de megtartotta a tisztes távolságot.

- A pontok jelölik az elrablások helyét.- Damon hátán fellát a szőr Dema nyugodt kissé gépszerű hangjától.

- A színek pedig a korosztályt.- Magyarázta Zed

- A kék 10 től 13 éves korig, a zöld 7- től 9.- ig, a piros pedig 5- től 8.- ig.- Fejezte be Doki.

Sachát érezte az ereiben áradó dühöt. A pontok legtöbbje piros volt.

-Az első elrablást egy Svédországi barna medve család jelezte.- Doki megérintet az egyik zöld pontot.

Egy 8 év körülik kisfiú boldogan mosolygott rájuk a képen. Sötétbarna haja volt és csak néhány árnyalattal világosabb szeme.

- Paul. A születés napján tűnt el fél éve. Akkor még nem gondolkodtunk sorozat gyilkosságon.- Ismét megérintett egy pontot- Eva erről a környékről tűnt el 3 hete. Hiúz alig töltötte még be a hatodik élet évét. Rajta kívül a nővére és bátyja is eltűnt.

- A szemetek.- Clay hangja csak egy morgás volt.

- A többi dologról csak akkor tudunk beszélni, ha az öcsém Raven elhozza az összes iratot.

- Kézzel írottak?- Marcyt ez őszintén meglepte. A mentálok jobban szeretnek mindent számítógépen tárolni.

- Igen.- Bólintott Zed.- Nincs a világon olyan rendszer amit ne lehetne feltörni.

- Ez végül is igaz.- Gondolkodott el Dorian. A DarkRiver évek óta töri fel a mentálok számítógépes rendszerét és még soha nem jöttek rá.

Néhány perc múlva Dema egyedül sétált végig az erdőn. Végül egy folyó parton állt meg ahol leült a földre. Lábait felhúzta és állát megtámasztotta a térdén.

Az Elcsendesedés pajzsait lassan fokozatosan kezdte eltüntetni.

Az érzések lassan kerítették hatalmukba. Fokozatosan így tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz.

A mentálok nagy része azért őrül bele az Elcsendesedés megtörésébe, mer hirtelen szét omlanak a pajzsok és minden ami ott van mélyen bent egyszerre tőr a felszínre. Senki nem tanítja meg nekik, hogy hogyan kel ezt kezelni.

Demát ez a veszély már nem fenyegette. Pontosan tudta, hogy mi mit jelent. De ő is könnyedén veszélyessé válhatna ha a mélyre zárt düh, gyűlölet és bosszú egyszerre törne a felszínre. Még akkor is ha csak néhány percre tért vissza a sötét magányba.

Nem lepődött meg, mikor néhány perc múlva a bokrok zörögni kezdtek.

- Mit szeretnél Damon?- Nézet hátra. Hangja még mindig rideg volt, de már nem annyira mint a házban. Az illata is kezd vissza térni.

Állapította meg Damon.

- Miért van erre szükség?

Telepedett le a lány mellé. Ezúttal nem ért hozzá és ez a Mentálnak is feltűnt.

Fájdalom.

Egy érzés, aminek a gyilkosságok miatt felszínre kelet törni. De, ez más volt. A mellette ülő férfihoz kapcsolódott.

Fájt neki és csalódott volt, hogy a leopárd nem fogadja el lényének egyik oldalát. Bár inkább vágná le tőből a kezét, mint hogy ezt bevallja neki.

- Néha szükség van a racionalitásra, hogy tisztán átlássuk a dolgokat.- Nézet a férfi szürke szemeibe.

- Gyakran csinálod?- Hangja kíváncsian csenget, de még most sem érintette meg.

- Igen.

Nyílt egyenes és őszinte válsz.

Damon érezte, hogy a fémes illat teljesen eltűnt. Felemelte a kezét, hogy végig simítson azokon a megzabolázhatatlan tincseken, de a lány elhúzódott előle.

- Mi van?- Nem értette a reakciót és nagyon nem tetszett neki, hogy Dema eltávolodott tőle.

- Én nem tudom, hogy mi az ami köztünk van.- Utalt a csókokra és még a számára is megmagyarázhatatlan érzésre, amit ez a férfi keltett benne.- De, én mentál vagyok. A lényem egyik része mindig kapaszkodni fog az Elcsendesedésbe.- Suttogta

- Miért?

- Mert a részem. Én nem olyan vagyok mint Faith vagy Sacha.- Egyenesen a szemébe nézett még csak nem is pislogott, hogy láthassa a leopárd érti mi jár a fejében.- Katona vagyok Damon. Nem vethetem bele magamat egy akcióba úgy, hogy elvakítanak az érzéseim.

- Nekünk mégis megy.- Sziszegte dühösen.

- Igen. De, titeket így neveltek. Én nem tudok úgy küzdeni, hogy közben számolnom kel a haraggal és a bűntudattal.

- Ezért inkább elrejtőzöl?- Kérdezte.

Damon hangja gúnyosan csengett és Dema rájött, hogy a férfi nem érti és nem is fogja megérteni. Nem, mert nem akarja.

Lassan felállt és hátat fordított neki.

- Jobb ha ezt a beszélgetést későbbre halasztjuk.- Indult vissza a ház felé.

Vajon valaha meg fogja őt érteni?

Megértené azt, hogy vannak dolgok amiket muszáj megtennie.

Nem.

Neki fogalma sincs milyen érzés az amikor az Elcsendesedés megtörése után szembe kel néznie lénye érző felével, és a tettei fájdalmas következményeivel. Minden nap széttépi a bűntudat és elemészti az önutálat a tettei miatt.

Damon nézte a Nő távolodó alakját. Minden porcikájában érezte, hogy valami fontosat tönkretett. Igen azt a gyengén bimbózó bizalmat tette tönkre amivel a lány felé fordult.

Fémes illat csapta meg az orrát.

- Tudod.- Lépet elő a fák mögül Zed.- Te soha nem leszel képes megadni neki azt amire szüksége van.

Újítok? Újítok!

Új ötleteim vannak :D
Nos, kedves olvasóim lenne egy ötletem. Mármint igazából kettő.
Jobb tudni rólam, hogy a vannak olyan rigolyáim, mint például, hogy ha eszembe jut valami szerintem jó - de ezt majd ti döntitek el igából - történet alapanyag akkor azokat szeretem magamból kiírni.
Korábban megénekeltem, hogy hétfőn hajnalba vissza térek a kollégiumba, ami talán jó is mert több időm lesz egy-egy fejezetet eltervezni.
De, nem ez a lényeg. Tisztában vagyok a határaimmal és tudom, hogy ha a Kiérdemelt Bizalommal nem akarok elmaradni, akkor maximum még egy story fér bele.
Terveim szerint a jövőhéten nekiállok majd megcsinálni az új blogot. -Szigorúan csak az után, hogy ide megírtam az 5. fejezetet.-

Az első jelölt pedig: Nyuszi a kalapból (Szentég ez most honnan jött?) Mármint a : Démon Tanya.
A történet szerint:
Shena tengeti átlagosnak nem mondható, de boldog életét.
Legjobb barátaival a Hell's nevű Rock kocsma boldog tulajdonosai. Hétvégente koncertekre jár, hétköznap pedig a pofátlan vendégeket hajigálja ki a munkahelyéről.
Ám élete fenekestül felfordul, mikor a 20 éve nem látott apja felbukkan a munkahelyén és arra kéri őt, hogy vigyázzon a most 17 éves Adamre és ikerhúgára Alexre.
Shena rá bólint a dologra, de a dolgok természetesen nem ilyen egyszerűek. Hiszen az otthonát nem véletlenül nevezik Démon Tanyának.
Vajon hogyan fognak reagálni a házban élő gonosz lelkek az új jövevényekre?
Adam és Alex vajon, mit fognak szólni a természet feletti dolgokhoz?

A második jelölt.: Kivégzőosztag.
Erről így nehéz írni.
A Földünkön rengeteg olyan képességű ember él, akik nem ép átlagosak.
Az Országok vezetői közös megegyezés alapján ezt titokban tartják, hogy elkerüljék a tömeg pánikot.
De, megalapították az úgy nevezett Kivégzőosztagokat, Ők a hazájukban élő ártatlan emberek életét védelmezik.
Képességeik egyedülállóak és pusztítóak.
Tökéletesen végzik a munkájukat, aminek rengeteg irányzata van.
Ezek a munkák a fejvadászattól az információ szerzésig terjednek.
De, a dolgok változnak.
A Vezetőség megrészegülve a hatalomtól katonák helyett bérgyilkosokként tekintenek rájuk.
A Kivégzőosztag tagjai érezték a változást.
Ők nem tartották magukat szörnyetegeknek, akiket néha leengedhetnek a láncaikról, hogy leszámoljanak azokat az emberekkel, akik másoknak esetleg unszimpatikusak.
Az osztagok lázadnak.

A háború elkezdődik és senki nem tudja ki fog nyerni.

Engel White tollából: Kivégzőosztag- az igazi háborúk a sötétben zajlanak.

                                   Démon Tanya- Mi ez nekem?

Szavazás kezdete 2014. 10. 06. Szavazás vége.: 2014. 10. 11

4. Fejezet

(LibreOffical: 4.fejezet nevű dokumentum nem létezik.- o.O

-...What?... Létezik az, csak jól tagadja...- :D)

Dema érezte, hogy az amúgy is instabil idegei pattanásig feszülnek.

Judd az a rohadék, szemét él.

Él és hagyta, hogy egy évig abba a tudatban éljenek, hogy meghalt. Nem szolt és nem kért segítséget. Pedig segítettek volna. A szövetségeseknek mindig, minden körülmények között segítenek. Azt hitte Judd a barátjuk. Erre most kiderül, hogy nem.

Megöli. Tuti, hogy kicsinálja az az ex bérgyilkost. Rohadt Nyíl. Rohadt katona. Rohadt seggfej.

Már épp készült volna komoly fizikai károkat okozni régi bajtársának, de az elméjét egy nem túl erős, de határozott csapás érte. Nem okozott benne semmilyen kárt, de ahhoz éppen elég volt, hogy néhány órára eszméletét vessze.

Rohad köcsög. Ezzel a gondolattal adta át magát a feneketlen sötétségnek.

Damon azonnal ugrott, amint Dema tekintete elhomályosult. Elkapta az apró lányt mielőtt az a földre zuhanhatott volna.

- Mit tettél vele.- Villantotta macskaszemeit a farkasok mentál hadnagyára.

- Támadott volna.- Egyszerű kijelentés volt ráadásul jogos. Mégis borzolta a párduc bundáját.

- Esküszöm Lauren, ha kárt tettél benne én...- Szűrte a fogai között, de a másik közbe vágott.

- Nincs semmi baja. De nem kell a cirkusz. Gondolj bele mi történt volna, ha össze csap két olyan mentál akiknek a képességük leginkább a gyilkolásra való.- Higgadtan beszélt, és ez még inkább idegesítette Damont és a nagymacskát is.

- Vidd el Tamsyn hoz.- Szolt közbe Lucas.

Egy pillanatra rá nézet, de mikor látta, hogy az alfa nem tűr semmiféle ellenkezést felemelte az ájult testtett és elindul vele a gyógyító házához.

- Te jó ég! Mi történ szegény lánnyal.- Kiáltott fel rémülten Tamsyn, amint belépet a karjaiban fekvő nővel az ajtón.

- Az a rohadt mentál kiütötte.- Nem kellett elmagyaráznia kiről volt szó.- Esküszöm ha kárt tett benne és én feltépem a torkát.- Hangja hallok volt, de így még vészjóslóbbnak hatott.

- Nem kell az összetűzés a farkasokkal.- Faith nyugodt hangjától kiverte a víz. Őszintén kedvelt a mentált, de most vicsorogni támadt kedve.

- Szerinted, Ő nem ér annyit, hogy vért ontsunk?- Gyűrte le a kikívánkozó morgást, bár karmai így is belűről feszítették bőrét.

- Mióta?- Faith hangja kíváncsian csenget és Tally is kikukkantott a nappali ajtajából.

- Amióta én, úgy döntöttem- Robogott el a meglepett Faith és az értetlenül pislogó Tamsyn mellet.

- Értem.- Suttogta mentál mindent tudóan.

Ennek Damon kifejezetten örült és nagy volt a kísértés, hogy megkérje a nőt neki is magyarázza el, mert számára még mindig, csak annyi volt világos, hogy nem engedheti, hogy az Ő kis Tündérének baja essen.

Az okot pedig, amíg nem tér magához ráér megválaszolni.

Néhány perc múlva a Dema már a kanapén feküdt és édesen szuszogott. Tündérke ismerte Judd Laurent. Gondolta Damon. És azt is tudta, hogyan kell egy alakváltó katonával bánni, hogy ne váltson ki agresszív reakciót. Ez a nő egy harcos volt. Nem nem képletesen, hanem szó szerint katona. Akár veszélyes is lehetne, de érzi, minden porcikája azt súgta, hogy a lány nem árulná el.

Gonosz? Talán. De az övé. Súgták az ösztönei, leopárd pedig elégedetten dorombolt.

Demának meg kellett állapítania, hogy mennyire szánalmas.

Most komolyan az elmúlt két napban többet fetrengett eszmélet vesztve, mint az elmúlt 23 éve alatt. Te jó ég! Hiszen akkor is végig a tudatánál maradt, mikor a Mentál Tanács kivégzőosztaga elfogta és két héten keresztül kínozták. Nem ájult el. Nem hagyta, hogy az elméjébe kutassanak. És a legfontosabb, hogy nem mondott semmit.

Erre beesik vagy inkább úszik -szó szerint- a DarkRiver területére és, mi történik? Kétszer elájul kevesebb, mint negyvennyolc óra leforgása alatt, ledöntötte a lábáról a láz, rózsaszínben parádézik, mint egy epres vattacukor, és azon agyal, hogyan rángathatná le azt a pólót Damonrol, csak hogy láthassa tényleg kockás- e a hasa.

Gratulálok Dema Mortalis írj egy könyvet arról, hogyan állítsuk a feje tetejére az életünket két nap alatt. Tuti kassza siker.

Belekortyolt a forró csokiba, amit Tally készített neki.

Apropó fél órája tért magához. Kisesebb nagyobb sikerekkel elmagyarázta Tammynak, hogy él és virul. De amikor megkérte őt, hogy hadd találkozzon újra Juddal azt mondta, hogy nincs az az isten, hogy ő asszisztáljon egy gyilkossághoz. Kár, pedig már kezdett reménykedni. És, hogy most milyenek a kedélyállapotok?

Tammy kötöget valamit fekete és piros fonálból.

A Faith nevű lánnyal váltottak pár szót, és utána kiment Tallyhoz forrócsoki csinálni.

Damon pedig letelepedett mellé a fotelbe és lassan 15 percen nem csinál mást, mint a hajtincsivel játszadozik.

Eleinte meg volt a késztetés, hogy rászóljon hagyja abba, de az egész műveletet, annyira gyermekded boldogsággal csinálja, mint egy játékos kiscica. Neki pedig vajból van a szíve jól van? Meg őszintén talán. Ismétlem, csak talán szüksége van egy kis dédelgetésre.

Hiányzott neki egy szerető, óvó érintés.

A mögötte ülő férfi pedig, mintha a gondolataiban olvasott volna. Egyik lábát feldobta a több személyes fotelba, kicsit lejjebb csúszott és a mellhasára vonta a nőt.

Dema egy pillanatra annyira meglepődött, hogy mozdulni sem bírt, utána pedig a derekát ölelő kartól és a gyengéd cirógatástól sikerült ellazulni annyira, hogy ne koncentráljon másra, mint Damon egyenletes, erős szívverésére.

Nem tehetett róla. Miután kiugrott a hálóról valamelyik testvére mindig mellette volt, és szüksége van az ölelésekre, hogy érezze nincs egyedül, hogy van még kiért harcolnia.

Doki elképedve bámult ki a MRH helikopter szélvédőjén.

Ilyen nem létezik. Megtanulta hosszú idegbajos évei alatt, hogy soha ne mondja azt, hogy lehetetten. De ez lehetetten. A helikopter külső oldalán a szélvédőn egy dühös tekintetű arany szemű tigris és egy nagyon - nagyon gonoszan vigyorgó mentál kapaszkodott.

Ilyen nincs. Több mint illegális magasságban repül, és senki nem hozta a tudomására, hogy az elmúlt időben Zed és Ruriko repülési leckéket vesznek.

Kibújt belőle a kisördög. Elfojtott egy kegyetlen mosolyét és megbillentve az MRH.-t lerázta a potya utasait.

Dema halkan szuszogva szunyókált, Damon gyengéd ölelésében. A férfi óvatosan játszadozott tovább az egyik hosszú hajtincsével.

Imádta a nő kusza, hullámos lobboncát. Barna színe mélyén volt egy enyhe kékes árnyalata, ami teljesen lenyűgözte a leopárdját. a férfi pedig elmerült a selymes tincsek, édes illatába és puha tapintásában.

Dema halkan nyöszörgött és motyogott valamit, majd közelebb bujt Damonhoz, arcát a mellhasának dörgölte.

Halkan csitította és óvatos, hosszú mozdulattal simogatta a hátát. Arcán mosoly jelent meg. Tudna így feküdni, ha kell óra hosszákat, csak hogy érezhesse azt, ahogy a nő puha teste hozásimul.

Nem vette észre, hogy több kíváncsi szempár figyeli őket a résnyire nyitott ajtón.

- Szerintetek ez most az?- Lelkesedett azonnal Sacha.

- Hát Damon nem szokott senkivel sem ennyire gyengéd lenni.- Lucas párja derekára csúsztatta a kezét.

- Annyira édesek.- Tamsyn gyengéden és elérzékenyülve nézte őket.

- Jól van már.- Mosolygott Faith.- Hagyjuk őket kettesben.- Bár rajta is jól látszott mennyire kíváncsi a fejleményekre.

Halkan behúzták az ajtót.

Doki megérkezett a DarkRiver területére. A gépét letette és lassan kimászott belőle. Gyanakodva nézett körbe. Megnyugodott mikor nem ugrott a nyakában egy robbanás biztos, gumiszobába való társa sem, de nem mert még rá fogadni, hogy nem is fog.

Ismerte annyira a bajtársit, hogy tisztába legyen vele, ha Demáról van szó akkor, akár egy fogpiszkálóval is bárkit lemészárolnak. A legszörnyűbb, hogy volt már rá példa. Nincs is veszélyesebb két aggódó fivérnél.

Elindult az erdőben. Nem tudta pontosan hol is lehet a lány, ezért remélte, hogy össze fog futni valamelyik leopárd katonával.

Imái meghallgatásra lelte. Mögötte egy bokor zörrent. Lerakta az utazó táskát és az aktatáskáját, kezeit felemelte, hogy lássák nincs nála fegyver. Néhány pillanat múlva egy gyanakvó, de kíváncsi leopárd szempárral találkozott.

- Doki vagyok. Demához jöttem.- Nézet egyenesen az állatra. Csak reménykedni tudott, hogy nem lesz célpont.

Pillanatnyilag könnyebb préda, mint egy befüvezett, vihogó lajhár.

Dema szemei kipattantak és azonnal ülésbe tornázta magát. Tekintete egy pillanatra elrévedt amikor végig pásztázta Damon nyugodtan szunnyadó vonásait. Most szinte törékenynek tűnt.

Energia hullám csapódott elméje biztonságos pajzsainak. Biztosan ez ébresztette fel az imént.

Vajon megint a Lauren? Nem akkor már csorogna a nyála a nem kért lobotomia műtét miatt.

Zed? Nem Ő úgy dörömbölne, hogy bele fájdulna a feje.

Raven?... Kérlek...

Doki? Igen Doki!

Az elméjét érintő idegen behatás nem volt erőszakos. Gyengéd mint egy lágy tavaszi szellő, nem több mint, enyhe simogatás a pajzsain jelezve, hogy megérkezett.

Nem tett fel kérdéseket felugrott majd a lehető leghamarabb távozott a házból. Nem gondolkodott el rajta, hogy ez nem épp jó ötlet. Most semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja barátját.

Dema úgy rohant keresztül a havas, sűrű erdőn, mint egy kisgyerek aki előtt elhúzták a mézes madzagot. Arcáról a Jokert alázó szadista vigyor levakarhatatlan volt.

Doki Doki Doki Meg jött. Dalolta magában miközben bajtársa elméjének enyhe rezgése nyomát követte.

Olyan volt, mintha sok szürke szál libegett volna ide oda jelezve, hogy ki merre van. De a sok nyomasztó szürke árnyaltat között ott lebegett egy erőtől duzzadó vörös fonál. Ez fogja őt elvezetni társához.

Mentális szemeivel látta ezeket a szálakat, de csak azok öltöttek színt amiket jól ismert.

Doki színe az erőt és biztonságot sugárzó vörös volt.

Rurikoé pedig a mindig nyugodt, sós, tenger kék.

Zed vöröses lilás árnyalata lelkesedést és harci kedvet juttatta eszébe.

Raven pedig vidám és kíváncsi, mint a nyári délután zöldellő fű.

Ezeket a színeket a barátai alap tulajdonságaival egyeztette. Nem volt össze hasonlítási alapja, hogy csak véletlen szerűek e az árnyalatok, vagy tényleg a természetük határolja meg.

Kiért egy kisebb tisztásra ahol egy férfi állt. Úgy érezte lehet, hogy sírni fog.

- Doki!- Kiáltotta és futva vetette magát a kitárt karok közé.

- Csitt.- Suttogta- Már itt vagyok kicsim.- Szorította magához.- Itt vagyok.- Ismételte magát a nő hátát simogatva.

Most érezte igazából, hogy milyen mocskosul hiányzott neki miniatűr kiadású Terminátor. Szorosan tartotta. Nem akarja újra elengedni. A francba már, ez a ragaszkodás még a küldetést is veszélyeztetheti. Az elméjét védő pajzsokon az aggodalomtól és félelemtől repedések jelentek meg. Ha pajzsai szét hullanak azonnal észre veszik, hogy vannak érzései, hogy Ő hibás és akkor küldik a Rehabilitációra, ami rosszabb volt, mint a halál. Gépeket, agyatlan zombikat csináltak az emberből.

De nem engedett el. Nem volt rá képes.

Valahonnan morgás hangzott fel.

- Itt mi folyik?

Damon dühös volt. Pokolian dühös. Nem elég, hogy arra kell ébrednie, hogy Dema eltűnt még ráadásnak ilyen látvány fogadja. Egy dologban viszont nagyon biztos volt. Le tépi a karját annak a rohadéknak és bele állítja a hátába, ha nem engedi el a Tündérét.

- Doki!- Vigyorodott el a Nő eszelősen és megbökte a nálánál jóval idősebb férfi mellkasát.

- Nem holnap kéne megérkeznie?- Vonta fel a szemöldökét. Leopárdja idegesen járkált fel-alá. Ki akart törni. Nem bízott meg a fickóban és Demát is el akarta rángatni a közeléből. De, most komolyan muszáj ennyire közel állniuk egymáshoz.

- De. De, úgy voltam vele, hogy a biztonság érdekében a legjobb ha a lehető leghamarabb ideérek.- Damon tarkóján felállt a szőr. Még a hideg is kirázta a jeges minden érzelemtől mentes hang hallatán. De nem fémes szaga.

A legtöbb mentál az alakváltók számára undorító fémes szagot árasztottak. Persze voltak kivételek.

Vhaughnnak volt egy elmélete, hogy azoknak a mentáloknak nem fémes az illatuk, akik nem merültek el az Elcsendesedés érzelem mentességében, vagy van rá lehetőség, hogy lelkiismeretük legyen.

- Dema itt tökéletesen biztonságban van.- Nem is tűrte volna el az ellenkezőjét.

- Lehet.- Bólintott.- De nekem ezt honnan kéne tudnom?- Vonta fel az egyik szemöldökét.

- Tessék?- Rántotta ki a gyilkos gondolatai közül Doki kérdése.

- Ezt úgy értem, ha valamelyik falka tagotok egy támadás után eltűnne, azután egy mentállokal teli házból telefonálna, mi lenne az első dolog amit tennél? Ülnél és várnál addig míg nem lesz rád szükség vagy azonnal indulnál?

Ez kész! Most úgy érzi magát mint egy kölyök, akit a falka egyik idősebb tagja leszidott volna. Atyám, hogy van az, hogy Dema és ez a Doki nevű fazon is tökéletesen ért hozzá, hogyan kell alakváltókkal beszélni.

A mentálok eredetileg kerülték őket, hiszen nem tudták kezelni a szerintük értelmetlen érzelmi reakciókat. Viszont ők ketten nem, csak megértették, de támaszkodtak is rájuk. Egy átlagos mentál nem jött volna ide idő előtt mert teljesen értelmetlennek találta volna. Nem éreztek aggodalmat és féltést ezért nem érthették meg a védelmezési kényszert, ami arra sarkalta őket, hogy a társaik mellett legyenek és megvédjék őket.

Doki viszont a szavai alapján azért van itt, hogy ha Demának szüksége van a támaszra mellette legyen. Ez a gondolat viszont nem tetszett neki. Azt akarta, ha a lánynak szüksége van valamire akkor őt keresse meg.

- Inkább menjünk.- Szolt közbe Dema.

Megérkezve az régi házba, ami pillanatnyilag otthonként szolgált, Doki berendezte az egyik üres szobát, hogy ne legyen gond, ha oltani kell. Dema pedig lelkesen átöltözött az utazó táskában hozott ruhák szent áldásával. Damon felhívta Lucast, hogy a vendégük egy nappal korábban érkezett.

- Te mit csinálsz?- Torpant meg a leopárd, mikor meglátta a konyhában Demmát.

- Kávét.

- Nemrég ittál.

- Gond?

- Morcos vagy?

Nem válaszolt.

- Miért nem válaszolsz?

Semmi.

A háta mögé lépet így már közvetlenül a fülébe suttogta.

- Gyűlölöm ha semmibe vesznek.

- Miért voltál köcsög Dokival? Semmi rosszat nem csinált erre te számon kérted.- Nézett a szürke szempárba. Damon pedig érezte, hogy valami elpattant. Tessék hölgyeim és uraim üdv a féltékenység világában.

Megragadta a lány vállát és egy egyszerű mozdulattal megfordította. Demának felháborodásnyi idelye sem volt, mire megérezte a férfi ajkait a sajátján. A hirtelen reakció miatt heves és durva érintés várt, de nem. Végtelenül gyengéd volt.

Óvatosan harapott rá a nő alsó ajkára és megvárta amíg az megadja magát. Amint kicsit kinyitotta szorosan összezárt fogait elmélyítette a csókot. Íze és illata teljesen megbolondította. Mire észbe kapott már felültette a nőt a pultra. Egy másodpercre eltávolodott. Megszeppent és rémült kék szempár nézet vissza rá. Ez mellbe vágta volna a leopárdot, ha nem látta volna a mélyén a kíváncsiság és vágy első szikráit.

- Te...te...te mit csinálsz?- Hadarta a nő

- Játszom.- Hajolt a füléhez és harapott rá. Még ez a testrésze is elképesztően édes volt.

- Miért?- Damon nem bírta megállni halkan kuncogni kezdett, aranyos volt, ahogy próbálta megérteni a dolgokat.

De, mit mondhatna rá? Mert féltékeny volt és nem bírta elviselni azt a rajongó hangnemet és csillogó tekintetett, mert nem akarta, hogy rajta kívül más is lenyűgözze.

- Csak kíváncsi voltam, hogy milyen egy mentált csókolni- Válaszolta végül.

- Miért?

- De kis kíváncsi valaki.- Nyomot egy puszit az arcára és elégedetten figyelte a piros kis rózsákat az általában fehér arcon.

Ismét megtudott valamit róla, ennek pedig valamiért nagyon örült. A leopárdja érthetetlen okból vágyott a nő társaságára, de valamiért a férfit is egyre jobban lenyűgözte.

Erős volt és harcias, de vágyott a gyengédség után. Forró fejű, de annyira egyszerűen zavarba hozható. Érdekesnek és elbűvölőnek tartotta az összes oldalát, még a nagyszájú és tüskés reakcióit is. Talán azért, mert bármit is tett az annyira-annyira Demmás volt.

- Gond?- Már nem volt a hangjában az az él ami feldühítette a férfit.

- Nem. Megtehetem újra?

Dema, ha azt hitte, hogy ennél vörösebb nem lehet, de tévedett. Ez a férfi felkavarta és összezavarta. Nem szerette, egyenesen utálta azt, hogy bizonytalan mellette és olyan érzések kerítik hatalmában amiket nem tud kezelni.

- Akkor szabad?- Nagy kíváncsi macskaszemek nézték őt.

Nem. Csak mond azt, hogy nem.

- Csak egy picit?- Hajolt hozzá közelebb.

- Csak egy picit.- Bólintott rá.

Meghülyültem? Sikított fel gondolatban.

Puha meleg ajkak simultak az övére. Bizonytalanul csúsztatta ujjait a férfi vállára, mire az elégedetten dorombolni kezdet, majd... torok köszörülés.

Megszeppenve kapta tekintetét az ajtóban álló alakra. Doki elhátrált és kisétált a konyhából.

Ez gáz. Vetette utána magát.

A folyosón sikerült elkapnia.

- El ne mond Zednek és Rurunak.- Nézett mélyen az étcsokoládé szempárba.

- Mit ne mondjon el nekünk?- Döbbenten tágra nyílt szemekkel fordult a bejárati ajtó felé.

Fivérei karba tett kézzel, kíváncsian nézték őt a küszöbről.

Jézuska! Mi lesz itt? Apokalipszis, világégés, különböző univerzumban élő, értelmes és reménykedő lények sorra pusztulnak ki, ha ez a kettő megtudja mi történt.

Kedves Olvasóim

Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat :) Nagyon hálás vagyok mindenkinek aki fel-fel tekint piciny művemre :)

Külön köszönöm neked Yesaya a lelkesítő kritikákat. :)

Szombaton vagy vasárnap fel fog kerülni a negyedik fejezet. Ezt megígérem.

Sajnos viszont hétfőn vissza térek a kollégiumba, egy betépet leguán lelkesedésével :( 

Ezért frissek szombaton és vasárnap lesznek. Igyekszem majd tartani magam, hogy minden hétvégén hozzak valami ujjat. 

Köszönöm, hogy elolvastátok és nemsokára vissza térek.

(- Engel, te már megint mit csinálsz?

- Levelet írok az olvasóimnak Sógor. Bár őszintén megmondom neked, hogy még soha nem fogalmaztam sehol ennyire udvariasan. 

- En... Te beszívott leguánokról mesélsz és azt mondod udvariasan fogalmazol? 

- Engelesen udvariasan.

- Létezik egyáltalán ilyen?

- Egy tökéletes univerzumba igen.)

Engel White