Alaszkai Fútótűz

Novella kötet 1. Alaszkai Futótűz.

Zene ami ihlette: PokolGép:Éjszakai Bevetés

A novellák nem játszanak szerepet a regényben, maximum említés szinten. Dema és a lázadók nyugodtabb reggeleit, átlagos napjaikat, illetve akcióit írom le. Némely humoros, nyugodt, tragikus. A szereplők jellemének változását szeretném bemutatni. Azt hogy milyenek voltak és, hogyan lettek olyanok, amilyenek most.

Az egyik legfontosabb fordulópont Dema és csapata életében November 23. Az Alaszkai Futótűz kegyetlen és vérrel áztatott napja.

„ Titkos parancs érkezett

Holnap bevetik az ezredet

A fejed felett csillagok

Díszítenek sok váll lapot...”

A csapat házuk hologramos kivitetőkkel telerakott szobában várakoztak.

Dema lustán, nyugodtan dőlt hátra a régi bőr kanapén. Türelmesen nyomta a pirosan parázsló csikket a hamutartóba. Hüvös nyugodt kék szemeiben, ma már látszottak az Elcsendesedés eltűnésének első jelei. De arca még mindig egy tündér kifaragott szobrára emlékeztetett.

Hosszú barna haja laza fonatban volt összekötve amit átdobott a vállán. Térdig érő sötétkék szövetkabátja lehajtott gallérjára egy kitűzőt csattól jól látható helyre, ahol az N'D rövidítést mindenki tökéletesen kivehette. Kabátja gombjai ugyanolyan világos ezüstös árnyalatúak voltak mint a kitűző alapszíne. Fekete, alakjához passzoló farmernadrágot viselt egy vádli közepéig érő szegecses csizmával. A kezén lévő bőrkesztyű ellenére kivillant az N'D tetoválás mélyfekete, kanyargós és letisztult betűi.

Zed a balján helyezkedett el felülve a kanapé karjára. Fekete bőrdzsekije megfeszült széles vállán, most nem látszódott, de Demmához hasonlóan neki is volt tetoválása, csak neki a válla adott helyett a N'D rövidítésnek, amit egyszerre csináltatott meg Demmával és Evannel a projekt tiszteletére. Fekete gyakorló nadrágja halk susogó hangot adott ki, mikor türelmetlenül megmozdult. Zöldes barna szemeiben tükröződött a kíváncsiság. Férfias arcán már kiütött a reggeli borosta.

Ő már két éve tagja a lázadóknak.

Kissé talán agresszívnek mondták, de ő csak elővigyázatosnak tartotta magát. Eleinte mindenkivel ellenségesen viselkedett, de miután megkedvelt valakit arra úgy vigyázott mint a szeme fényére. 20 évesen ő a csapat harmadik legidősebb tagja.

- Abba hagynád a frász kerülget ahogy azt az izét dobálod, most komolyan menten kiugrok az ablakon.- Zed felkapta a fejét és abba hagyta a kés ütemes és precíz dobálását. Ha a keze egy centivel és odébb csúszna több mint valószínű, hogy néhány ujjának búcsút inthetne.

- Csak nem félsz Doki, hogy nem mentünk sehová, de máris szükséged van a tűre és cérnára?

- Elhiheted, ha a saját hülyeségedből levágod az ujjad semmi pénzért nem varrom vissza.- Vonta össze a szemöldökét.

- Ó de kedves...-

- Abba hagynátok ezt a verbális fasz össze méregetést? Komolyan toljátok le és nézzétek meg, hogy kinek a nagyobb.- Vágot közbe Evan

Dema elnevette magát és lepacsizott a férfival. Aminek hatására egy percre mindenki megdermedt, majd elégedetten elmosolyodtak. Mostanában egyre többet mosolyog, nevet és néha már a vitákba is be szál. A csapat többi tagja tudta, hogy Dema gyors oldódását Evannak köszönhetik, aki mindig a lány mellett settenkedett, megkönnyítve ezzel a beilleszkedését.

- Kussolj Ev mert elmeséljük Demynek az amikor részegen belefeküdtél a faeperbe!- Villantott Zed egy nagyon gonosz nézést csapattársára. Bár a gonoszság mértékét enyhítette az a vidám vigyor.- Amúgy is mind tudjuk, hogy nekem nagyobb!

- Csak álmaidban zöldfülű.- Doki vigyorán már látszott, hogy igazából már csak azért ment bele ebbe, hogy a körülötte lévőket idegesítse.

- Erre nagyon nem voltam kíváncsi.- Suttogta elborzadva Ruriko, mire Dokiból kitört a nevetés.

Doki a csapat orvosa volt, nagyon különleges és ritka gyógyítási képességekkel megáldva. 24 évesen ő volt a legidősebb. Általában higgadtan viselkedik, de Zed egy pillanat alatt hozta ki őt a sodrából. Ezt ő is tudta és a mocsok kegyetlenül kihasználta, eme adottságát.

Vállig érő fekete haja enyhén hullámos, amit a tarkóján általában összekötött. Étcsokoládé színű szemei szinte feketék voltak. Demmával, Zeddel és Evannel ellentétben Ő még fent volt a Mentálhálón. A feladata információ gyűjtés volt, és ehhez nagyon is értet. Nem rég jelölték Őt a tanácsnokok személyes orvosának. Ha ez sikerül olyan magas pozícióba juthat, ami kevés lázadónak adatik meg. Ám ezzel a lebukási esélye is nő. Emiatt mindenki aggódót, de nem szóltak. Tudták, hogy ha felajánlják a pozíciót elfogadja. Ellenkező esetben ők is így tennének.

Megigazította fehér inge nyakát és lesimította a szöszöket fekete szövet nadrágjáról, majd ismét neki támaszkodott a falnak.

Doki mellett a földön egy még mindig félálomban lévő Raven ült. A neve is a fajára utalt.

Rav még a különlegesek között is különleges volt. Holló alakváltó apától és mentál anyától született. Doki féltestvére volt. Bár fivére tagadja, mindenki tudja, hogy öccse miatt törte meg az elcsendesedést.

Raven Dokihoz hasonlóan szénfekete hajjal rendelkezett és tejfehér bőrre, legnagyobb eltérés kettejükben a szemük volt. Rav felemás tekintetét nem lehetett össze keverni vagy elfelejteni. Az egyik sötétbarna míg a másik az arany és narancs árnyalat különleges ötvözete volt. Míg Doki az a tipikus ''minden nő szívét megdobogtatom'' rossz fiús arccal rendelkezett, addig Ravenben volt egyfajta kisfiús báj.

Fejét rátámasztotta sötétkék farmerjára miközben próbálta magát valahogy ébren tartani.

- Rav- Kezdte Ruriko- Fordítva vetted fel a pólód.

Jött rá, hogy a Norvég Deathmetál együtteses fekete-vörös póló miért is szúrja lassan fél órája a szemét.

Az csak lustán legyintett az alakváltó tigris felé.

Ruriko egy Orosz tigris falkában született. Majdnem 2 méter magas, széles válla, izmos testfelépítése alapján ő inkább neki ment az ellenfélnek, keresztűr robogott rajtuk mint egy megállíthatatlan gyorsvonat, halottakat és sérülteket hagyva a háta mögött. Gyakran mondta, hogy ő bizony a brutális támadásokat szereti. Szemtől szemben, face to face. Gyors és kegyetlen. Talán pont emiatt féltek tőle a legtöbben.

Pedig sötét haja és veszélyes jég kék árnyalatú szemei bizony érző lelket takart.

Még csak 2 hónapja segíti a lázadókat, de már egészen otthonosan mozog új falkájában. Még nem lehetett azt mondani, hogy család.

De a benne élő tigris egészen biztos volt, hogy ez még változni fog. Már csak idő kérdése.

Néhány pillanat múlva mindenki felkapta a fejét Dema nevetésére. Evan nagyon úgy fest, hogy valami nagyon nagyon bizalmasat súgott a fülébe.

- Társaságban nem illik sugdolózni.- Nézet rájuk megvetően Ruriko, miközben elterül a három személyes kanapén és egy igazi macskás nyújtózkodást is bemutatott.

- Nem kell mindenről tudnotok.- Váltottak cinkos pillantást.

- Nézd már a kislány, fél éve van itt és máris pasizik. Ej ej gyerekek. Mikor kérvényezitek azt, hogy had ''aludjunk'' egy szobában.- Zed hangja a végén már rémült kiáltásba fulladt, Dema le lököm ezt a faszt a kanapéról akciója miatt.

Evan vidáman nevetett. Kardinális, fekete alapon fehér pettyekkel megáldott szemei fel fel ragyogtak. Ezek a szemek teljesen elütöttek szőke szinte már fehér hajától és világos bőrétől. Miközben fejét oldalra billentette kivillant nyaka oldalán lévő N'D tetoválása. Testalkatilag olyan volt akár egy kifent penge, gyors és erős.

Demát lenyűgözte Evan vidám, fesztelen viselkedése. Őszintén szeretett a közelébe lenni.

Ev unottan igazította meg szemöldökébe szúrt piercingjét és nagyot ugrott miközben valaki megköszörülte mögötte a torkát.

Mindenki a hologram által kivetíttet férfi képét nézte. A férfi árnyékba burkolódzott arcát eltakarta. A lázadók első szabálya szerint a csapatodat leszámítva ne bíz senkiben.

- Főnök! Miért hívtál minket egy ilyen álmos korra reggeli időben?- Ásított Raven.

A főnök nem válaszolt. Valószínűleg most emésztette meg a hallottakat.

- El múlt délután 1 óra.- Nyögte ki végül döbbenten.

- Ne foglalkozzon vele- Rúgta oldalba Öcsét, Doki.- Szegényke tegnap este nagyon el volt foglalva azzal a szöszi csajjal.

- Ó de még mennyire lefoglalt. El sem hiszitek, az a csaj...

- Kuss!- Több irányból is érkezett a felszólítás.

- Mi lesz a dolgunk?- Vonta fel szemöldökét Evan

- El kéne mennetek Alaszkába...

- Miért?

- Mert állítólag van ott egy labor...

- Sok helyen vannak laborok.

- Esküszöm Evan, ha nem fogod be egy hétre áthelyezlek téged az Északi-sarkra és majd ott trécselhetsz a pingvinekkel és a reggeli torna jeges medve vadászat lesz!

Evan megszeppent tekintettel figyelte a hologramot. Észre sem vette, hogy keze ez idő alatt Dema dereka köré fonódott.

A lány arca kissé kipirult, de nem szolt semmit.

- A kísérletek célja a legújabb információk alapján az AM₁- projekt újra indítása.

Zed megvetően felhorkantott.

- Az AM₁- projektet 8 évvel ezelőtt lezárták. Miután Doki kiszabadította Ravent a fogságból és elpusztította az összes feljegyzést.- Morogta

- Ezzel én is tisztába vagyok. De a programot ismét behozták, hogy létrehozzanak egy teljesen engedelmes mentál-alakváltó hibrid fajt.

- Ezt meg kell akadályozni.- Doki hangja ijesztően sötéten csengett.

- Sejtettem, hogy Raven miatt az számotokra személyes ügy lesz. Remélem képesek lesztek tiszta fejjel gondolkodni.

A főnök eltűnt.

- Akkor irány Alaszka?

- Ja-ja!

Csak késő éjszaka érkeztek meg az Alaszkai bunkerükbe.

Mindenki készülődött, hogy letudhassák a küldetést.

Evan Dema ajtaja előtt állt és várta, hogy a lány kopogása után beengedje.

- Evan? Hát te?- Nézte Dem az előtte álló férfit.

- Bejöhetek?- Hangjába csendült egy kis félénkség.

- Persze- Mosolygott rá lágyan a nő. Elállt az útjából így Evan gond nélkül besurrant a szobába.

- Miért jöttél?- Kérdezte a nő lágyan.

Ev egyik lábáról a másikra támaszkodott. Gondterheltnek tűnt.

- Nem tudom.- Motyogta.- Csak valahogy rossz előérzetem van ezzel az akcióval kapcsolatban.- Hajtotta le a fejét.

- Ne aggódj. Rutin meló az egész. Bemegyünk letöltjük az adatokat, kijövünk, én meg majd belobbantom az egészet.- Simított végig a Evan arcán nyugtatólag. A férfi követte a keze mozdulatát még inkább bele simulva az érintésébe.

- Biztos?

- Egészen biztos.- Dema már csak suttogta.

A lélegzete elakadt ahogy a férfi lehajolt hozzá. Érezte, hogy az arca elvörösödik és a testén izgatott remegés futott végig.

- E..Evan...- Próbált kinyögni valamit.

Mire az csak elkuncogta magát. Egy egyszerű mozdulattal magához rántotta az apró testtett. Kezét végig futtatta az oldalán majd óvatosan felkapta. A lány reflex szerűen kulcsolta lábát a másik dereka köré, miközben amaz óvatosan a feneke alányúlva megtartotta.

Ellőszőr csak gyengéden végigsimította ajkaival a lányét, majd amikor érezte, hogy Dema nem ellenkezik apró puszit nyomott rá. Egyet majd még egyet egészen addig, míg a lány annyira ellazult, hogy félénken viszonozza.

- Jó kis lány- Suttogta a fülébe, majd gyengéden rá harapott.- Nyisd ki a szád.

A lány engedelmeskedett amiért Evan egy forró, elnyújtott csókban részesítette. Dema bele kapaszkodott Evan vállába és értetlenül próbált rájönni, hogy az mikor fektette az ágyra.

Lélegzete ismét elakadt, majd zihálni kezdett az új érzések miatt. Háta ívben megfeszült a nyakán végigfutó apró égető csókok miatt. Meglepetten nyögött fel mikor megérezte Evan fogait a nyakán.

- Te.. te megharaptál?- Vörös arccal nézett a fekete szemekbe.

- Óóó.. Én nagyon sok helyen szeretnélek még megharapni.- Lehelte ajkaira és, hogy bizonyítsa állítása komolyságát gyengéden össze zárta fogait a nő alsó ajkán, mielőtt újabb csókba vonta.

- Evan! Dema! Hol vagytok már indulnánk.- Érkezett a földszintről a kiáltás.

Evan morgolódva lekászálódott a nőről.

- Ugye tudod, ha végeztünk ezt ott folytatjuk ahol abba hagytuk.- Evan elnevette magát a lány arca láttán- Olyan vagy mint egy kis rák.- Simított végig az piros foltokon.

- Gyertek már!

- M..m...menjünk. Egyre türelmetlenebbek- Találta meg a hangját Dema. Evan pedig csak jó ízűen felnevetett.

„ ...Terepszínű overallok

Ejtőernyők, hátizsákok

Fegyver, gránát, éles kés

Sok megy el vissza felé...”

Ezt a csapatott harcra edzették. Talpig nehéz katonai felszerelésben is, nesztelenebbek voltak némely ragadozónál.

Felkészültek a legrosszabbra is.

Ruriko az erdőben járőrözött figyelve az őröket.

Doki készenlétbe várt a terepjáróban, hogy ha szükség lesz rá azonnal segíthessen.

Raven felszállt és a levegőben figyelte meg a gondosan elrejtett épületet.

Zed, Demával karöltve a bejáratott figyelték, hogy senki se zavarhassa meg a bent ténykedő Evant.

Dema nem tudott, mit kezdhetne azzal a furcsa érzéssel. Mintha elfelejtet volna valami fontosat. Valami életbe vágót. De mit?

- Szóval, mit is csináltatok ti ott fent egy kicsi és sötét szobában kettesben?- Zed hangja egy féltő apára emlékeztetett.

Dema arca elvörösödött. Zed abban sem volt biztos, hogy nem kezd gőz szállni a füléből.

- Se..semmi közöd hozzá.- Hadarta zavartan.

- Szóval történt köztetek valami.- Szemöldökét össze vonta, hangja elég síron túlian csengett.

- Ne akarj bele szólni az éltembe!- Háborodott fel.

- Nem szeretnéd, hogy bele szóljak?

- El találtad!

- Ez pech. Ugyan is te nem szeretnéd, de én bele fogok. Újra és újra és újra.

- Te...!- Akadt el a szava dühében.

- Mindegy. Majd Rurikoval beszélünk vele ha itt végeztünk.

- És nekem ebbe nincs beleszólásom, ha már rólam van szó.

- Nem. Nincs.- Bólintott.

Hirtelen a csipogók hangos sípolásba kezdtek.

Dema nem kapott levegőt.

- Raven üzenetet küldött. Egy bombázó halad felénk. El kell tűnnünk innen gyorsan.

- Evan...?

- Ő nem hülye valószínűleg, ő is a leggyorsabb úton távozott.

- Rendben.

Gyorsan kapkodták a lábukat keresztül az erdőn. Ledobták az első bombát. Majd a másodikat.

Dema köhögött a felszálló pórtól, és a nadrágja alját megpörkölte a parázs. Zed vasmarokkal szorította a lány kezét miközben rohant előre.

- Ez így nem lesz jó.- Sziszegte Zed.

A szemét csípte a felszálló por és a füstöl már alig kapott levegőt.

- Van ott egy barlang.

Dema hangja tompán érte el a fülét, de meg értette.

Biztonságba érve és a látási viszonyok javulásával azonnal megvizsgálta a lányt.

- Egy két horzsolás és zúzódás de semmi több.

Megfelejtkezni valami nagyon fontosról

- Dem figyelsz te rám?

- Persze.- Valami elképesztően fontosról.- A többiek?

- Telepatikusan nem vagyok képes kapcsolatba lépni velük, de érzem, hogy mindenki él.

- Evan?

- Ő is

- Jó.- Mosolyodott el gyengéden Dema.

Egy újabb bomba csapódott be. Veszélyesen közel a barlanghoz. Dema és Zed bentébb menekültek elkerülve a lehulló törmelékeket.

Valami elkpesztően fontosról.

„Rossz elő érzetem van.”

Mi az ami nem hagyja nyugodni?

„...A bakancsokra sár ragad

Minden kézhez vér tapad

Névtelen hősök szívét

gránát szilánk tépi szét...”

...Fontos...

Nem!!!- Dema elsápadt, mikor végre minden az eszébe jutott.

„Rossz elő érzetem van”

Nem lehet! Egyszerűen ez nem történhet meg!

- Küldtem jelet Dokinak, hogy be vagyunk zárva.

- Azt mondod, hogy...?- Torka kiszáradt.

- Aham. Hármas detonátor kibiztosítva- Bólintott.

- Ne.- Nyöszörögte

- Mi?- Nézett érthetetlenül Demára. Majd megdermedt. Tekintete elrévedt.- Valami elromlott- Suttogta.

- Mi?- Dema hangja érzelem mentesen csengett.- Mi romlott el Zed?

- Nem...-Kezdte halkan- Nem érzékelek élet jelet. Nem érzem...

- Evant.- Fejezte be Zed helyett.

„Rossz elő érzetem van”

Megfelejtkezni valami fontosról.

- D..Dem.- Ragadta meg majd rázta meg a nő vállát.- Meg kell nyugodnod!

Elfelejteni, hogy...

Dema nem válaszolt elindult a barlang bejárata felé. TK képességeit bevetve könnyedén mozdította el a hatalmas sziklákat.

Nem nézet hátra miközben kisétált.

Arcáról néma könnyek peregtek.

Az ő hibája.

Valami hirtelen széttört benne, aminek hatására az Elcsendesedés utolsó szilánkjai is porba hulltak.

- Dema állj le!- Rohant utána Zed.

A föld megremegett és több helyen is mély repedések jelentek meg. A talaj felforrt a a hó pedig pillanatok alatt olvadni kezdet.

„Rossz elő érzetem van”

A földből pedig az olvadt kőzet pokoli lávaként csapott elő mindent elpusztítva maga körül. A jeges tájon a fákat kegyetlen és kíméletlen tűz emésztette.

„ ...Dicsőségre ítélve

Vérbe fagyva és élve

Az esélyekre egy a rész

Sok megy el vissza felé...”

Még hallotta Zed suttogását mielőtt eszméletét vesztette volna.

- Alaszkai futótűz.

Dema nem tudta hol van és, hogy mennyit aludhatott.

Valami nedveset érzett az arcán. Ruriko hajolt fölé könnyes szemekkel

- Sajnálom.- Zokogott- Annyira sajnálom.

Mire észbe kapott már az ő könnyei is patakokba folytak. Kétségbe esetten zokogva kereset menedéket Ruriko karjai között.

- Evan!- Hívta a férfit, de semmi. Ő nem jelentkezett. Pedig ha hívta idáig mindig jött.- Nem!- Sírt.

- Sajnálom, de Evan nem fog jönni. Ő...Ő meghalt.

- Nem!

„Rossz elő érzetem van”

Elfelejteni valami fontosat...

Elfelejteni, hogy Evan jövőbe látó képességei megérzés szinten működnek.

Én az Alaszkai Futótüzet azért tartom fontosnak, mert Dema éppen, hogy csak csatlakozott a lázadókhoz megtapasztalja a veszteség fájdalmát és az Elcsendesedés utolsó darabjait is össze töri. Nekem ez az egyik kedvencem. 

A terveim szerint a fejezetek mellett hosszabb - rövidebb novellákat is felteszek, hogy a később bejövő szereplőket és azokat akiket, csak ritkán fogtok látni esélyetek legyen megismerni.