5. Fejezet

Kevesebb romantika. Fájdalmas valóság és idegbeteg testvérek felbukkanása várható.

- Ti mit kerestek itt ?- Kapkodta fivérei közt a tekintetét Dema.

Ruriko cinkos pillantás váltott Zeddel.

Ha Ő azt tudná.- Futott át mindkét férfi fején.

- Kik maguk?- Kérdezte a szigorú tekintetű katona.

Ők nem válaszoltak.

RuRu a mellette ülő Zedre sandított és nehezen elfojtott egy cinkos vigyort.

A legidősebb Mortalis kezében egy apró gránát volt. Ujjait beakasztotta a nyitó szelepbe.

Ó, hogy itt milyen tüzes buli lesz.- Vigyorgott gondolatban Ruriko.

Ember fűl számára érzékelhetetlenül halk kattanás jelezte, hogy a gránát ki van biztosítva.

1 perc.

A katona némi elismerést érzett a betörők iránt. Ez a támaszpont nem volt rajta a térképeken és még a kém műholdakkal sem lehetett bemérni.

30 másodperc.

Ez a kettő pedig bejutott ráadásul fegyvertelenül.

Az ilyen embereket nem lehetett nem tisztelni.

Zed és Ruriko egy szerre lökték el magukat az asztaltól és vettétek magukat az ablak felé.

Az üveg hangos csörömpöléssel tört ki a helyéről. Még földet sem értek mikor a asztal alá begurított gránát felrobbant.

- Hogyan tovább?- Lihegett RuRu miközben menedéket kereset.

- Átvágunk a nyugati aknamezőn, ha bejutunk a raktárba elköthetjük az egyik vadász gépet.

- Aknamezőn?

- Aknamezőn.

- Ugye tudod, hogy ez nem lesz sétagalopp.

- Ugyan már, mi történhet?

- Részletezzem?

- Ne parázz.

El rohant mellettük néhány katona.

- Indulás.- Törtek ki a barikádból és futva indultak a cél felé.

- Nem akarod te azt tudni.- Vigyorgott Zed, miközben a karjaiba szorította kishúgát.

Istenem két nap. Csak két nap telt el és mégis olyan mintha legalább száz éve nem látta volna. Bármi történhetett volna míg ők nincsenek itt. Te jó ég! Bánthatták is volna.

Zed nem volt hülye tudta, hogy Dema egy jól kiképzett katona aki tud magára vigyázni. De... de első sorban a húga volt, a kicsikéje.

Arcát a Nő nyakába fúrta miközben szorosan magához húzta.

- Hiányoztál.- Motyogta halkant.

Dema szeme könnybe lábadt.

- Te is, te nagyon állat.- Szipogta

- Hülye!- Nevetett halkan.

Zed hirtelen oldalra borult. Dema meglepette felsikított. Egy pillanat múlva pedig erős medveszerű karok ölelték át.

- Szia RuRu.- Vigyorgott.

- Atyaég töpszli. Van róla fogalmad min mentünk keresztül? Már komolyan azt hittem, hogy nem látlak többé.

- Azért nem olyan könnyű engem eltenni lábaló.- Morogta morcosan.

- Nem érdekel. Készülj egy darabig nem kaparsz le magadról!

Dema mosolyogva bújt a nálánál jóval nagyobb tigris karjai közé.

Torok köszörülés és dühös szürke szempár szegeződött rá.

- Amm izé...- Kezdte Dema- Ők itt az én...

- Ki a Cica fiú?- Zed kérdésére Dema elsápadt. Damonnak pedig a szemöldöke a homloka közepéig szaladt.

- Hmmm...Csinált veled valamit Dem?- Kapcsolt be azonnal Ruriko fivéri ösztönei.

Dema fülig vörösödött.

Hát végül is nem. Csak egy csók volt. Vagy kettő.

Felnézet fogadott testvéreire.

Nem jobb, ha a világbéke megőrzése érdekében nem tudják.

Erre a döntésre akkor jutott mikor látta, hogy Zed és Ruriko úgy méregetik Damont, mint vadász a prédáját. Ráadásul itt nem csak képletesen kel érteni.

- Damon.- Szolt a leopárdnak mielőtt komoly vita alakulna ki.- Ők a bátyáim.

Damon ezt halva valamelyest megnyugodott. Bár még mindig úgy nézte Zeddet, mintha azon gondolkodna hogyan lenne a legkönnyebb levágni a csinos kis fejét a nyakáról.

Ezt határozottan nem volt jó jel.

Tudjátok van az az érzés, hogy gáz van. Na Dema most pontosan ezt érzi.

20 perce érkezett meg Zed és RuRu.

Azóta idehívták a falkának a legfontosabb tagjait.

Rá kelet jönnie, hogy Lucas nem szereti a hívatlan vendégeket.

Dema kínosan nevetett egyet, mire mindenki rá nézett.

- Szóval fiuk ti, hogy kerültök ide?- Kérdezte Lucas vissza fordulva a két újonnan érkezők felé.

- Hidd el...- Kezdte Ruriko

- Nehem akarod te azt tudni.- Fejezte be Zed.

Tekintetük hirtelen elrévedt jelezve, hogy pillanatnyilag teljesen máshol járnak.

Zed néhány másodperc múlva megrázta a fejét.

- Nem.- Suttogta síron túli hangon.- Nagyon nem akarod te azt tudni.- Lehelte.

Ruriko pedig cinkosan kuncogni kezdet.

Damon próbált nyugodt maradni. De nem ment. Kifejezetten frusztrálta őt a duó hirtelen megjelenése.

- Pedig én azért szeretném.- Hangja gyanakodva csendült.

Dühös morgás majd pici ember karmok martak a combjába.

Dema pont mellette ült és nagyon nem tetszett neki, hogy bizalmatlan a testvéreivel szemben.

Ez jó. A család fontos. A leopárd elégedetten figyelte a lányt. Nem próbált feltörni, de a felszínhez közel maradt. Elkezdtek valamit a konyhába és szerette volna folytatni. A nagymacskák akaratos lények.

Damon meglepetten jött rá, hogy nem csak a benne élő ragadozó vágyik minden pillanatban egyre jobban a lányra. Emberi oldala is szerette volna megérinteni úgy ahogyan előtte nem sokan tehették. Biztos volt benne. Ennek a Nőnek nem volt sok szeretője hiába ugrott ki a hálóról. Örült neki. A leopárdja elégedetten nyújtózott a gondolatra.

Zed arcán hüllőszerű, hideg mosoly jelent meg. Zöldesbarna szemei megvillantak.

Demmát kirázta a hideg fivére ennek az oldala láttán. A hideg számító mentál érzelmek nélkül még néha megpróbált felszínre törni. De hála a jó égnek ez soha nem történt meg.

Emlékezet rá mikor még a mentálháló része volt hallott pletykákat egy olyan képességről ami megváltoztatja az emberek vérének az összetevőit, gondolat segítségével mérget készít egyenesen az emberi testben. Pillanatok alatt.

Soha nem hitt ezekben, de miután levált a hálóról Zed maga mesélte el, hogy a Nyíl osztag bérgyilkosaként erre képezték ki. A mese nem csak mese volt. Zed a bátya régen maga a két lábon járó méreg volt.

És az a férfi aki gondolkodás nélkül változtatta az emberek vérét savvá most itt ült vele szemben és egy kígyó precizitásával figyelte Damon legapróbb lélegzet vételét is.

Ez megijesztette. Nem akarta, hogy a leopárdnak bármi baja essen. Ez a alakváltó lényének egy olyan oldalát kezdte élezgetni, amiről azt hitte hogy Evannal együtt halt.

- Inkább beszéljünk a gyilkosságokról.- Szólalt meg Dema, hogy elterelhesse Zed figyelmét az esetleges célpontról.

- Rendbe.- Adta bele egyezését Lucas.

Ruriko végig nézett társain. Tudta, hogy most mi fog jönni. Tigrise dühösen felmordult, gyűlölte ezt. Hiába érti meg az ember, hogy a mentáloknak erre szükségük van a macska nem akarja ezt elfogadni. Azt, hogy a társai szánt szándékkal merülnek el újra és újra az Elcsendesedésben. A legtisztább jég árnyalatú szemeit lehunyta, mikor megérezte az enyhén fémes szagot.

Doki, csukott szemmel állt, mentális szemeivel látta, hogy az elméjét védő hideg acélból készült páncélon esett hibák megszűnnek, elzárva őt a legkisebb érzelemtől is. Lelke megfagyott, gondolataiból eltűntek az érzelmek által irányított ösztönök és csak a gyakorlatias precíz elméletei maradtak meg.

Zednél is hasonló volt a helyzet. Elmerült az Elcsendesedés, sötét magányában és olyan mélyre húzódott a szívtelen világban ahol dühe már nem befolyásolta.

Jég nézet körbe a felállított pajzsai mögül Dema. Hideg volt, de nem fázott. Mindent beborított a hó ellepve és megfagyasztva elméjének érzésekért felelős oldalát.

Damon megugrott amikor megérezte az illatok változását. A leopárd dühösen vicsorgott a fémes szag miatt.

Elkapta Dema vállát és maga felé fordította. Nem volt tűz azokban a hihetetlenül kék szemekben.

- Mégis mi a franc ez?- Fordult a Tigris felé.

Az csak szomorúan rápillantott.

A nagymacska borzolta a bundáját és gyanakodva fújt egyet.

- Néha szükséges.- Érkezett meg a válasz Rurikotól

- Miért.- Ráncolta a homlokát Lucas.

Nem érkezett válasz mert mind a három mentál lassú merev tartással felállt és az asztalhoz lépet.

Doki elővett egy kis kerek szerkezetet és megnyomta a közepét.

Miután lerakta az asztalra apró fémes szemcsék emelkedtek ki belőle és össze állt egy 3D kép a bolygóról. A földrészeken apró pontok voltak megjelölve. Kék, zöld és piros.

- Mit jelölnek a pontok?- Lépet hozzájuk közelebb Dorian, de megtartotta a tisztes távolságot.

- A pontok jelölik az elrablások helyét.- Damon hátán fellát a szőr Dema nyugodt kissé gépszerű hangjától.

- A színek pedig a korosztályt.- Magyarázta Zed

- A kék 10 től 13 éves korig, a zöld 7- től 9.- ig, a piros pedig 5- től 8.- ig.- Fejezte be Doki.

Sachát érezte az ereiben áradó dühöt. A pontok legtöbbje piros volt.

-Az első elrablást egy Svédországi barna medve család jelezte.- Doki megérintet az egyik zöld pontot.

Egy 8 év körülik kisfiú boldogan mosolygott rájuk a képen. Sötétbarna haja volt és csak néhány árnyalattal világosabb szeme.

- Paul. A születés napján tűnt el fél éve. Akkor még nem gondolkodtunk sorozat gyilkosságon.- Ismét megérintett egy pontot- Eva erről a környékről tűnt el 3 hete. Hiúz alig töltötte még be a hatodik élet évét. Rajta kívül a nővére és bátyja is eltűnt.

- A szemetek.- Clay hangja csak egy morgás volt.

- A többi dologról csak akkor tudunk beszélni, ha az öcsém Raven elhozza az összes iratot.

- Kézzel írottak?- Marcyt ez őszintén meglepte. A mentálok jobban szeretnek mindent számítógépen tárolni.

- Igen.- Bólintott Zed.- Nincs a világon olyan rendszer amit ne lehetne feltörni.

- Ez végül is igaz.- Gondolkodott el Dorian. A DarkRiver évek óta töri fel a mentálok számítógépes rendszerét és még soha nem jöttek rá.

Néhány perc múlva Dema egyedül sétált végig az erdőn. Végül egy folyó parton állt meg ahol leült a földre. Lábait felhúzta és állát megtámasztotta a térdén.

Az Elcsendesedés pajzsait lassan fokozatosan kezdte eltüntetni.

Az érzések lassan kerítették hatalmukba. Fokozatosan így tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz.

A mentálok nagy része azért őrül bele az Elcsendesedés megtörésébe, mer hirtelen szét omlanak a pajzsok és minden ami ott van mélyen bent egyszerre tőr a felszínre. Senki nem tanítja meg nekik, hogy hogyan kel ezt kezelni.

Demát ez a veszély már nem fenyegette. Pontosan tudta, hogy mi mit jelent. De ő is könnyedén veszélyessé válhatna ha a mélyre zárt düh, gyűlölet és bosszú egyszerre törne a felszínre. Még akkor is ha csak néhány percre tért vissza a sötét magányba.

Nem lepődött meg, mikor néhány perc múlva a bokrok zörögni kezdtek.

- Mit szeretnél Damon?- Nézet hátra. Hangja még mindig rideg volt, de már nem annyira mint a házban. Az illata is kezd vissza térni.

Állapította meg Damon.

- Miért van erre szükség?

Telepedett le a lány mellé. Ezúttal nem ért hozzá és ez a Mentálnak is feltűnt.

Fájdalom.

Egy érzés, aminek a gyilkosságok miatt felszínre kelet törni. De, ez más volt. A mellette ülő férfihoz kapcsolódott.

Fájt neki és csalódott volt, hogy a leopárd nem fogadja el lényének egyik oldalát. Bár inkább vágná le tőből a kezét, mint hogy ezt bevallja neki.

- Néha szükség van a racionalitásra, hogy tisztán átlássuk a dolgokat.- Nézet a férfi szürke szemeibe.

- Gyakran csinálod?- Hangja kíváncsian csenget, de még most sem érintette meg.

- Igen.

Nyílt egyenes és őszinte válsz.

Damon érezte, hogy a fémes illat teljesen eltűnt. Felemelte a kezét, hogy végig simítson azokon a megzabolázhatatlan tincseken, de a lány elhúzódott előle.

- Mi van?- Nem értette a reakciót és nagyon nem tetszett neki, hogy Dema eltávolodott tőle.

- Én nem tudom, hogy mi az ami köztünk van.- Utalt a csókokra és még a számára is megmagyarázhatatlan érzésre, amit ez a férfi keltett benne.- De, én mentál vagyok. A lényem egyik része mindig kapaszkodni fog az Elcsendesedésbe.- Suttogta

- Miért?

- Mert a részem. Én nem olyan vagyok mint Faith vagy Sacha.- Egyenesen a szemébe nézett még csak nem is pislogott, hogy láthassa a leopárd érti mi jár a fejében.- Katona vagyok Damon. Nem vethetem bele magamat egy akcióba úgy, hogy elvakítanak az érzéseim.

- Nekünk mégis megy.- Sziszegte dühösen.

- Igen. De, titeket így neveltek. Én nem tudok úgy küzdeni, hogy közben számolnom kel a haraggal és a bűntudattal.

- Ezért inkább elrejtőzöl?- Kérdezte.

Damon hangja gúnyosan csengett és Dema rájött, hogy a férfi nem érti és nem is fogja megérteni. Nem, mert nem akarja.

Lassan felállt és hátat fordított neki.

- Jobb ha ezt a beszélgetést későbbre halasztjuk.- Indult vissza a ház felé.

Vajon valaha meg fogja őt érteni?

Megértené azt, hogy vannak dolgok amiket muszáj megtennie.

Nem.

Neki fogalma sincs milyen érzés az amikor az Elcsendesedés megtörése után szembe kel néznie lénye érző felével, és a tettei fájdalmas következményeivel. Minden nap széttépi a bűntudat és elemészti az önutálat a tettei miatt.

Damon nézte a Nő távolodó alakját. Minden porcikájában érezte, hogy valami fontosat tönkretett. Igen azt a gyengén bimbózó bizalmat tette tönkre amivel a lány felé fordult.

Fémes illat csapta meg az orrát.

- Tudod.- Lépet elő a fák mögül Zed.- Te soha nem leszel képes megadni neki azt amire szüksége van.