Visszatértem!

HA-HA! Visszatértem! Megújult erővel és egy laptoppal! Bezzzzoony!

Őszinte leszek veletek! Se ihletem és még kevesebb idő állt a rendelkezésemre, az íráshoz.

Azt hittem, hogy a kolesz mellett is menni fog, de sajnos hátráltató körülmények miatt nem igazán jött össze. /Irul-pirul és elbújik./

Összefoglalva.: Kolesz, érettségi, továbbtanulás, anyám, aki rákapott a WoW nevű (vagy című) számítógépes játékra, önvédelmi edzések (szent szar egy hónap múlva vizsga), és megannyi fél kattant tanár és még őrültem diákok.

DE! MOST! MINDEN! MEGVÁLTOZIK!

Ugyan is VÉGRE megkaptam a laptopot, amit már két éve ígérgetnek, így szabad időmben hétköznap is tudok, írna. Ja meg végre megtaláltam a lapot, amin az e-mail címem kódja van/volt (azért az sem mindegy), úgyhogy be is tudok lépni! Ráadásul rengeteg új ötletem van. / Büszkén bólogat/

Ami annyit jelent, hogy a Kiérdemelt Bizalom is folytatódik :D lehet, hogy nem hetente csak kéthetente, de folytatódik!

Idézetek az írónő életéből.:

Az indok, amiért félek anyám mellett a kocsiban.:

„ Az nem zavar, hogy nem látok vezetés közben, de az igen, hogy közben zsibbad az agyam!”

És, hogy kb milyen egy átlag nap a koleszben?:

„Bele ment a krumpli a szemembe bazdki, holnapra kicsírázik!”

„Ez a busz annyira sárga, hogy az már kék” (Edzések utáni értelem)

A következő fejezet legkésőbb vasárnapra várható ;)

5. Fejezet

Kevesebb romantika. Fájdalmas valóság és idegbeteg testvérek felbukkanása várható.

- Ti mit kerestek itt ?- Kapkodta fivérei közt a tekintetét Dema.

Ruriko cinkos pillantás váltott Zeddel.

Ha Ő azt tudná.- Futott át mindkét férfi fején.

- Kik maguk?- Kérdezte a szigorú tekintetű katona.

Ők nem válaszoltak.

RuRu a mellette ülő Zedre sandított és nehezen elfojtott egy cinkos vigyort.

A legidősebb Mortalis kezében egy apró gránát volt. Ujjait beakasztotta a nyitó szelepbe.

Ó, hogy itt milyen tüzes buli lesz.- Vigyorgott gondolatban Ruriko.

Ember fűl számára érzékelhetetlenül halk kattanás jelezte, hogy a gránát ki van biztosítva.

1 perc.

A katona némi elismerést érzett a betörők iránt. Ez a támaszpont nem volt rajta a térképeken és még a kém műholdakkal sem lehetett bemérni.

30 másodperc.

Ez a kettő pedig bejutott ráadásul fegyvertelenül.

Az ilyen embereket nem lehetett nem tisztelni.

Zed és Ruriko egy szerre lökték el magukat az asztaltól és vettétek magukat az ablak felé.

Az üveg hangos csörömpöléssel tört ki a helyéről. Még földet sem értek mikor a asztal alá begurított gránát felrobbant.

- Hogyan tovább?- Lihegett RuRu miközben menedéket kereset.

- Átvágunk a nyugati aknamezőn, ha bejutunk a raktárba elköthetjük az egyik vadász gépet.

- Aknamezőn?

- Aknamezőn.

- Ugye tudod, hogy ez nem lesz sétagalopp.

- Ugyan már, mi történhet?

- Részletezzem?

- Ne parázz.

El rohant mellettük néhány katona.

- Indulás.- Törtek ki a barikádból és futva indultak a cél felé.

- Nem akarod te azt tudni.- Vigyorgott Zed, miközben a karjaiba szorította kishúgát.

Istenem két nap. Csak két nap telt el és mégis olyan mintha legalább száz éve nem látta volna. Bármi történhetett volna míg ők nincsenek itt. Te jó ég! Bánthatták is volna.

Zed nem volt hülye tudta, hogy Dema egy jól kiképzett katona aki tud magára vigyázni. De... de első sorban a húga volt, a kicsikéje.

Arcát a Nő nyakába fúrta miközben szorosan magához húzta.

- Hiányoztál.- Motyogta halkant.

Dema szeme könnybe lábadt.

- Te is, te nagyon állat.- Szipogta

- Hülye!- Nevetett halkan.

Zed hirtelen oldalra borult. Dema meglepette felsikított. Egy pillanat múlva pedig erős medveszerű karok ölelték át.

- Szia RuRu.- Vigyorgott.

- Atyaég töpszli. Van róla fogalmad min mentünk keresztül? Már komolyan azt hittem, hogy nem látlak többé.

- Azért nem olyan könnyű engem eltenni lábaló.- Morogta morcosan.

- Nem érdekel. Készülj egy darabig nem kaparsz le magadról!

Dema mosolyogva bújt a nálánál jóval nagyobb tigris karjai közé.

Torok köszörülés és dühös szürke szempár szegeződött rá.

- Amm izé...- Kezdte Dema- Ők itt az én...

- Ki a Cica fiú?- Zed kérdésére Dema elsápadt. Damonnak pedig a szemöldöke a homloka közepéig szaladt.

- Hmmm...Csinált veled valamit Dem?- Kapcsolt be azonnal Ruriko fivéri ösztönei.

Dema fülig vörösödött.

Hát végül is nem. Csak egy csók volt. Vagy kettő.

Felnézet fogadott testvéreire.

Nem jobb, ha a világbéke megőrzése érdekében nem tudják.

Erre a döntésre akkor jutott mikor látta, hogy Zed és Ruriko úgy méregetik Damont, mint vadász a prédáját. Ráadásul itt nem csak képletesen kel érteni.

- Damon.- Szolt a leopárdnak mielőtt komoly vita alakulna ki.- Ők a bátyáim.

Damon ezt halva valamelyest megnyugodott. Bár még mindig úgy nézte Zeddet, mintha azon gondolkodna hogyan lenne a legkönnyebb levágni a csinos kis fejét a nyakáról.

Ezt határozottan nem volt jó jel.

Tudjátok van az az érzés, hogy gáz van. Na Dema most pontosan ezt érzi.

20 perce érkezett meg Zed és RuRu.

Azóta idehívták a falkának a legfontosabb tagjait.

Rá kelet jönnie, hogy Lucas nem szereti a hívatlan vendégeket.

Dema kínosan nevetett egyet, mire mindenki rá nézett.

- Szóval fiuk ti, hogy kerültök ide?- Kérdezte Lucas vissza fordulva a két újonnan érkezők felé.

- Hidd el...- Kezdte Ruriko

- Nehem akarod te azt tudni.- Fejezte be Zed.

Tekintetük hirtelen elrévedt jelezve, hogy pillanatnyilag teljesen máshol járnak.

Zed néhány másodperc múlva megrázta a fejét.

- Nem.- Suttogta síron túli hangon.- Nagyon nem akarod te azt tudni.- Lehelte.

Ruriko pedig cinkosan kuncogni kezdet.

Damon próbált nyugodt maradni. De nem ment. Kifejezetten frusztrálta őt a duó hirtelen megjelenése.

- Pedig én azért szeretném.- Hangja gyanakodva csendült.

Dühös morgás majd pici ember karmok martak a combjába.

Dema pont mellette ült és nagyon nem tetszett neki, hogy bizalmatlan a testvéreivel szemben.

Ez jó. A család fontos. A leopárd elégedetten figyelte a lányt. Nem próbált feltörni, de a felszínhez közel maradt. Elkezdtek valamit a konyhába és szerette volna folytatni. A nagymacskák akaratos lények.

Damon meglepetten jött rá, hogy nem csak a benne élő ragadozó vágyik minden pillanatban egyre jobban a lányra. Emberi oldala is szerette volna megérinteni úgy ahogyan előtte nem sokan tehették. Biztos volt benne. Ennek a Nőnek nem volt sok szeretője hiába ugrott ki a hálóról. Örült neki. A leopárdja elégedetten nyújtózott a gondolatra.

Zed arcán hüllőszerű, hideg mosoly jelent meg. Zöldesbarna szemei megvillantak.

Demmát kirázta a hideg fivére ennek az oldala láttán. A hideg számító mentál érzelmek nélkül még néha megpróbált felszínre törni. De hála a jó égnek ez soha nem történt meg.

Emlékezet rá mikor még a mentálháló része volt hallott pletykákat egy olyan képességről ami megváltoztatja az emberek vérének az összetevőit, gondolat segítségével mérget készít egyenesen az emberi testben. Pillanatok alatt.

Soha nem hitt ezekben, de miután levált a hálóról Zed maga mesélte el, hogy a Nyíl osztag bérgyilkosaként erre képezték ki. A mese nem csak mese volt. Zed a bátya régen maga a két lábon járó méreg volt.

És az a férfi aki gondolkodás nélkül változtatta az emberek vérét savvá most itt ült vele szemben és egy kígyó precizitásával figyelte Damon legapróbb lélegzet vételét is.

Ez megijesztette. Nem akarta, hogy a leopárdnak bármi baja essen. Ez a alakváltó lényének egy olyan oldalát kezdte élezgetni, amiről azt hitte hogy Evannal együtt halt.

- Inkább beszéljünk a gyilkosságokról.- Szólalt meg Dema, hogy elterelhesse Zed figyelmét az esetleges célpontról.

- Rendbe.- Adta bele egyezését Lucas.

Ruriko végig nézett társain. Tudta, hogy most mi fog jönni. Tigrise dühösen felmordult, gyűlölte ezt. Hiába érti meg az ember, hogy a mentáloknak erre szükségük van a macska nem akarja ezt elfogadni. Azt, hogy a társai szánt szándékkal merülnek el újra és újra az Elcsendesedésben. A legtisztább jég árnyalatú szemeit lehunyta, mikor megérezte az enyhén fémes szagot.

Doki, csukott szemmel állt, mentális szemeivel látta, hogy az elméjét védő hideg acélból készült páncélon esett hibák megszűnnek, elzárva őt a legkisebb érzelemtől is. Lelke megfagyott, gondolataiból eltűntek az érzelmek által irányított ösztönök és csak a gyakorlatias precíz elméletei maradtak meg.

Zednél is hasonló volt a helyzet. Elmerült az Elcsendesedés, sötét magányában és olyan mélyre húzódott a szívtelen világban ahol dühe már nem befolyásolta.

Jég nézet körbe a felállított pajzsai mögül Dema. Hideg volt, de nem fázott. Mindent beborított a hó ellepve és megfagyasztva elméjének érzésekért felelős oldalát.

Damon megugrott amikor megérezte az illatok változását. A leopárd dühösen vicsorgott a fémes szag miatt.

Elkapta Dema vállát és maga felé fordította. Nem volt tűz azokban a hihetetlenül kék szemekben.

- Mégis mi a franc ez?- Fordult a Tigris felé.

Az csak szomorúan rápillantott.

A nagymacska borzolta a bundáját és gyanakodva fújt egyet.

- Néha szükséges.- Érkezett meg a válasz Rurikotól

- Miért.- Ráncolta a homlokát Lucas.

Nem érkezett válasz mert mind a három mentál lassú merev tartással felállt és az asztalhoz lépet.

Doki elővett egy kis kerek szerkezetet és megnyomta a közepét.

Miután lerakta az asztalra apró fémes szemcsék emelkedtek ki belőle és össze állt egy 3D kép a bolygóról. A földrészeken apró pontok voltak megjelölve. Kék, zöld és piros.

- Mit jelölnek a pontok?- Lépet hozzájuk közelebb Dorian, de megtartotta a tisztes távolságot.

- A pontok jelölik az elrablások helyét.- Damon hátán fellát a szőr Dema nyugodt kissé gépszerű hangjától.

- A színek pedig a korosztályt.- Magyarázta Zed

- A kék 10 től 13 éves korig, a zöld 7- től 9.- ig, a piros pedig 5- től 8.- ig.- Fejezte be Doki.

Sachát érezte az ereiben áradó dühöt. A pontok legtöbbje piros volt.

-Az első elrablást egy Svédországi barna medve család jelezte.- Doki megérintet az egyik zöld pontot.

Egy 8 év körülik kisfiú boldogan mosolygott rájuk a képen. Sötétbarna haja volt és csak néhány árnyalattal világosabb szeme.

- Paul. A születés napján tűnt el fél éve. Akkor még nem gondolkodtunk sorozat gyilkosságon.- Ismét megérintett egy pontot- Eva erről a környékről tűnt el 3 hete. Hiúz alig töltötte még be a hatodik élet évét. Rajta kívül a nővére és bátyja is eltűnt.

- A szemetek.- Clay hangja csak egy morgás volt.

- A többi dologról csak akkor tudunk beszélni, ha az öcsém Raven elhozza az összes iratot.

- Kézzel írottak?- Marcyt ez őszintén meglepte. A mentálok jobban szeretnek mindent számítógépen tárolni.

- Igen.- Bólintott Zed.- Nincs a világon olyan rendszer amit ne lehetne feltörni.

- Ez végül is igaz.- Gondolkodott el Dorian. A DarkRiver évek óta töri fel a mentálok számítógépes rendszerét és még soha nem jöttek rá.

Néhány perc múlva Dema egyedül sétált végig az erdőn. Végül egy folyó parton állt meg ahol leült a földre. Lábait felhúzta és állát megtámasztotta a térdén.

Az Elcsendesedés pajzsait lassan fokozatosan kezdte eltüntetni.

Az érzések lassan kerítették hatalmukba. Fokozatosan így tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz.

A mentálok nagy része azért őrül bele az Elcsendesedés megtörésébe, mer hirtelen szét omlanak a pajzsok és minden ami ott van mélyen bent egyszerre tőr a felszínre. Senki nem tanítja meg nekik, hogy hogyan kel ezt kezelni.

Demát ez a veszély már nem fenyegette. Pontosan tudta, hogy mi mit jelent. De ő is könnyedén veszélyessé válhatna ha a mélyre zárt düh, gyűlölet és bosszú egyszerre törne a felszínre. Még akkor is ha csak néhány percre tért vissza a sötét magányba.

Nem lepődött meg, mikor néhány perc múlva a bokrok zörögni kezdtek.

- Mit szeretnél Damon?- Nézet hátra. Hangja még mindig rideg volt, de már nem annyira mint a házban. Az illata is kezd vissza térni.

Állapította meg Damon.

- Miért van erre szükség?

Telepedett le a lány mellé. Ezúttal nem ért hozzá és ez a Mentálnak is feltűnt.

Fájdalom.

Egy érzés, aminek a gyilkosságok miatt felszínre kelet törni. De, ez más volt. A mellette ülő férfihoz kapcsolódott.

Fájt neki és csalódott volt, hogy a leopárd nem fogadja el lényének egyik oldalát. Bár inkább vágná le tőből a kezét, mint hogy ezt bevallja neki.

- Néha szükség van a racionalitásra, hogy tisztán átlássuk a dolgokat.- Nézet a férfi szürke szemeibe.

- Gyakran csinálod?- Hangja kíváncsian csenget, de még most sem érintette meg.

- Igen.

Nyílt egyenes és őszinte válsz.

Damon érezte, hogy a fémes illat teljesen eltűnt. Felemelte a kezét, hogy végig simítson azokon a megzabolázhatatlan tincseken, de a lány elhúzódott előle.

- Mi van?- Nem értette a reakciót és nagyon nem tetszett neki, hogy Dema eltávolodott tőle.

- Én nem tudom, hogy mi az ami köztünk van.- Utalt a csókokra és még a számára is megmagyarázhatatlan érzésre, amit ez a férfi keltett benne.- De, én mentál vagyok. A lényem egyik része mindig kapaszkodni fog az Elcsendesedésbe.- Suttogta

- Miért?

- Mert a részem. Én nem olyan vagyok mint Faith vagy Sacha.- Egyenesen a szemébe nézett még csak nem is pislogott, hogy láthassa a leopárd érti mi jár a fejében.- Katona vagyok Damon. Nem vethetem bele magamat egy akcióba úgy, hogy elvakítanak az érzéseim.

- Nekünk mégis megy.- Sziszegte dühösen.

- Igen. De, titeket így neveltek. Én nem tudok úgy küzdeni, hogy közben számolnom kel a haraggal és a bűntudattal.

- Ezért inkább elrejtőzöl?- Kérdezte.

Damon hangja gúnyosan csengett és Dema rájött, hogy a férfi nem érti és nem is fogja megérteni. Nem, mert nem akarja.

Lassan felállt és hátat fordított neki.

- Jobb ha ezt a beszélgetést későbbre halasztjuk.- Indult vissza a ház felé.

Vajon valaha meg fogja őt érteni?

Megértené azt, hogy vannak dolgok amiket muszáj megtennie.

Nem.

Neki fogalma sincs milyen érzés az amikor az Elcsendesedés megtörése után szembe kel néznie lénye érző felével, és a tettei fájdalmas következményeivel. Minden nap széttépi a bűntudat és elemészti az önutálat a tettei miatt.

Damon nézte a Nő távolodó alakját. Minden porcikájában érezte, hogy valami fontosat tönkretett. Igen azt a gyengén bimbózó bizalmat tette tönkre amivel a lány felé fordult.

Fémes illat csapta meg az orrát.

- Tudod.- Lépet elő a fák mögül Zed.- Te soha nem leszel képes megadni neki azt amire szüksége van.

Újítok? Újítok!

Új ötleteim vannak :D
Nos, kedves olvasóim lenne egy ötletem. Mármint igazából kettő.
Jobb tudni rólam, hogy a vannak olyan rigolyáim, mint például, hogy ha eszembe jut valami szerintem jó - de ezt majd ti döntitek el igából - történet alapanyag akkor azokat szeretem magamból kiírni.
Korábban megénekeltem, hogy hétfőn hajnalba vissza térek a kollégiumba, ami talán jó is mert több időm lesz egy-egy fejezetet eltervezni.
De, nem ez a lényeg. Tisztában vagyok a határaimmal és tudom, hogy ha a Kiérdemelt Bizalommal nem akarok elmaradni, akkor maximum még egy story fér bele.
Terveim szerint a jövőhéten nekiállok majd megcsinálni az új blogot. -Szigorúan csak az után, hogy ide megírtam az 5. fejezetet.-

Az első jelölt pedig: Nyuszi a kalapból (Szentég ez most honnan jött?) Mármint a : Démon Tanya.
A történet szerint:
Shena tengeti átlagosnak nem mondható, de boldog életét.
Legjobb barátaival a Hell's nevű Rock kocsma boldog tulajdonosai. Hétvégente koncertekre jár, hétköznap pedig a pofátlan vendégeket hajigálja ki a munkahelyéről.
Ám élete fenekestül felfordul, mikor a 20 éve nem látott apja felbukkan a munkahelyén és arra kéri őt, hogy vigyázzon a most 17 éves Adamre és ikerhúgára Alexre.
Shena rá bólint a dologra, de a dolgok természetesen nem ilyen egyszerűek. Hiszen az otthonát nem véletlenül nevezik Démon Tanyának.
Vajon hogyan fognak reagálni a házban élő gonosz lelkek az új jövevényekre?
Adam és Alex vajon, mit fognak szólni a természet feletti dolgokhoz?

A második jelölt.: Kivégzőosztag.
Erről így nehéz írni.
A Földünkön rengeteg olyan képességű ember él, akik nem ép átlagosak.
Az Országok vezetői közös megegyezés alapján ezt titokban tartják, hogy elkerüljék a tömeg pánikot.
De, megalapították az úgy nevezett Kivégzőosztagokat, Ők a hazájukban élő ártatlan emberek életét védelmezik.
Képességeik egyedülállóak és pusztítóak.
Tökéletesen végzik a munkájukat, aminek rengeteg irányzata van.
Ezek a munkák a fejvadászattól az információ szerzésig terjednek.
De, a dolgok változnak.
A Vezetőség megrészegülve a hatalomtól katonák helyett bérgyilkosokként tekintenek rájuk.
A Kivégzőosztag tagjai érezték a változást.
Ők nem tartották magukat szörnyetegeknek, akiket néha leengedhetnek a láncaikról, hogy leszámoljanak azokat az emberekkel, akik másoknak esetleg unszimpatikusak.
Az osztagok lázadnak.

A háború elkezdődik és senki nem tudja ki fog nyerni.

Engel White tollából: Kivégzőosztag- az igazi háborúk a sötétben zajlanak.

                                   Démon Tanya- Mi ez nekem?

Szavazás kezdete 2014. 10. 06. Szavazás vége.: 2014. 10. 11

4. Fejezet

(LibreOffical: 4.fejezet nevű dokumentum nem létezik.- o.O

-...What?... Létezik az, csak jól tagadja...- :D)

Dema érezte, hogy az amúgy is instabil idegei pattanásig feszülnek.

Judd az a rohadék, szemét él.

Él és hagyta, hogy egy évig abba a tudatban éljenek, hogy meghalt. Nem szolt és nem kért segítséget. Pedig segítettek volna. A szövetségeseknek mindig, minden körülmények között segítenek. Azt hitte Judd a barátjuk. Erre most kiderül, hogy nem.

Megöli. Tuti, hogy kicsinálja az az ex bérgyilkost. Rohadt Nyíl. Rohadt katona. Rohadt seggfej.

Már épp készült volna komoly fizikai károkat okozni régi bajtársának, de az elméjét egy nem túl erős, de határozott csapás érte. Nem okozott benne semmilyen kárt, de ahhoz éppen elég volt, hogy néhány órára eszméletét vessze.

Rohad köcsög. Ezzel a gondolattal adta át magát a feneketlen sötétségnek.

Damon azonnal ugrott, amint Dema tekintete elhomályosult. Elkapta az apró lányt mielőtt az a földre zuhanhatott volna.

- Mit tettél vele.- Villantotta macskaszemeit a farkasok mentál hadnagyára.

- Támadott volna.- Egyszerű kijelentés volt ráadásul jogos. Mégis borzolta a párduc bundáját.

- Esküszöm Lauren, ha kárt tettél benne én...- Szűrte a fogai között, de a másik közbe vágott.

- Nincs semmi baja. De nem kell a cirkusz. Gondolj bele mi történt volna, ha össze csap két olyan mentál akiknek a képességük leginkább a gyilkolásra való.- Higgadtan beszélt, és ez még inkább idegesítette Damont és a nagymacskát is.

- Vidd el Tamsyn hoz.- Szolt közbe Lucas.

Egy pillanatra rá nézet, de mikor látta, hogy az alfa nem tűr semmiféle ellenkezést felemelte az ájult testtett és elindul vele a gyógyító házához.

- Te jó ég! Mi történ szegény lánnyal.- Kiáltott fel rémülten Tamsyn, amint belépet a karjaiban fekvő nővel az ajtón.

- Az a rohadt mentál kiütötte.- Nem kellett elmagyaráznia kiről volt szó.- Esküszöm ha kárt tett benne és én feltépem a torkát.- Hangja hallok volt, de így még vészjóslóbbnak hatott.

- Nem kell az összetűzés a farkasokkal.- Faith nyugodt hangjától kiverte a víz. Őszintén kedvelt a mentált, de most vicsorogni támadt kedve.

- Szerinted, Ő nem ér annyit, hogy vért ontsunk?- Gyűrte le a kikívánkozó morgást, bár karmai így is belűről feszítették bőrét.

- Mióta?- Faith hangja kíváncsian csenget és Tally is kikukkantott a nappali ajtajából.

- Amióta én, úgy döntöttem- Robogott el a meglepett Faith és az értetlenül pislogó Tamsyn mellet.

- Értem.- Suttogta mentál mindent tudóan.

Ennek Damon kifejezetten örült és nagy volt a kísértés, hogy megkérje a nőt neki is magyarázza el, mert számára még mindig, csak annyi volt világos, hogy nem engedheti, hogy az Ő kis Tündérének baja essen.

Az okot pedig, amíg nem tér magához ráér megválaszolni.

Néhány perc múlva a Dema már a kanapén feküdt és édesen szuszogott. Tündérke ismerte Judd Laurent. Gondolta Damon. És azt is tudta, hogyan kell egy alakváltó katonával bánni, hogy ne váltson ki agresszív reakciót. Ez a nő egy harcos volt. Nem nem képletesen, hanem szó szerint katona. Akár veszélyes is lehetne, de érzi, minden porcikája azt súgta, hogy a lány nem árulná el.

Gonosz? Talán. De az övé. Súgták az ösztönei, leopárd pedig elégedetten dorombolt.

Demának meg kellett állapítania, hogy mennyire szánalmas.

Most komolyan az elmúlt két napban többet fetrengett eszmélet vesztve, mint az elmúlt 23 éve alatt. Te jó ég! Hiszen akkor is végig a tudatánál maradt, mikor a Mentál Tanács kivégzőosztaga elfogta és két héten keresztül kínozták. Nem ájult el. Nem hagyta, hogy az elméjébe kutassanak. És a legfontosabb, hogy nem mondott semmit.

Erre beesik vagy inkább úszik -szó szerint- a DarkRiver területére és, mi történik? Kétszer elájul kevesebb, mint negyvennyolc óra leforgása alatt, ledöntötte a lábáról a láz, rózsaszínben parádézik, mint egy epres vattacukor, és azon agyal, hogyan rángathatná le azt a pólót Damonrol, csak hogy láthassa tényleg kockás- e a hasa.

Gratulálok Dema Mortalis írj egy könyvet arról, hogyan állítsuk a feje tetejére az életünket két nap alatt. Tuti kassza siker.

Belekortyolt a forró csokiba, amit Tally készített neki.

Apropó fél órája tért magához. Kisesebb nagyobb sikerekkel elmagyarázta Tammynak, hogy él és virul. De amikor megkérte őt, hogy hadd találkozzon újra Juddal azt mondta, hogy nincs az az isten, hogy ő asszisztáljon egy gyilkossághoz. Kár, pedig már kezdett reménykedni. És, hogy most milyenek a kedélyállapotok?

Tammy kötöget valamit fekete és piros fonálból.

A Faith nevű lánnyal váltottak pár szót, és utána kiment Tallyhoz forrócsoki csinálni.

Damon pedig letelepedett mellé a fotelbe és lassan 15 percen nem csinál mást, mint a hajtincsivel játszadozik.

Eleinte meg volt a késztetés, hogy rászóljon hagyja abba, de az egész műveletet, annyira gyermekded boldogsággal csinálja, mint egy játékos kiscica. Neki pedig vajból van a szíve jól van? Meg őszintén talán. Ismétlem, csak talán szüksége van egy kis dédelgetésre.

Hiányzott neki egy szerető, óvó érintés.

A mögötte ülő férfi pedig, mintha a gondolataiban olvasott volna. Egyik lábát feldobta a több személyes fotelba, kicsit lejjebb csúszott és a mellhasára vonta a nőt.

Dema egy pillanatra annyira meglepődött, hogy mozdulni sem bírt, utána pedig a derekát ölelő kartól és a gyengéd cirógatástól sikerült ellazulni annyira, hogy ne koncentráljon másra, mint Damon egyenletes, erős szívverésére.

Nem tehetett róla. Miután kiugrott a hálóról valamelyik testvére mindig mellette volt, és szüksége van az ölelésekre, hogy érezze nincs egyedül, hogy van még kiért harcolnia.

Doki elképedve bámult ki a MRH helikopter szélvédőjén.

Ilyen nem létezik. Megtanulta hosszú idegbajos évei alatt, hogy soha ne mondja azt, hogy lehetetten. De ez lehetetten. A helikopter külső oldalán a szélvédőn egy dühös tekintetű arany szemű tigris és egy nagyon - nagyon gonoszan vigyorgó mentál kapaszkodott.

Ilyen nincs. Több mint illegális magasságban repül, és senki nem hozta a tudomására, hogy az elmúlt időben Zed és Ruriko repülési leckéket vesznek.

Kibújt belőle a kisördög. Elfojtott egy kegyetlen mosolyét és megbillentve az MRH.-t lerázta a potya utasait.

Dema halkan szuszogva szunyókált, Damon gyengéd ölelésében. A férfi óvatosan játszadozott tovább az egyik hosszú hajtincsével.

Imádta a nő kusza, hullámos lobboncát. Barna színe mélyén volt egy enyhe kékes árnyalata, ami teljesen lenyűgözte a leopárdját. a férfi pedig elmerült a selymes tincsek, édes illatába és puha tapintásában.

Dema halkan nyöszörgött és motyogott valamit, majd közelebb bujt Damonhoz, arcát a mellhasának dörgölte.

Halkan csitította és óvatos, hosszú mozdulattal simogatta a hátát. Arcán mosoly jelent meg. Tudna így feküdni, ha kell óra hosszákat, csak hogy érezhesse azt, ahogy a nő puha teste hozásimul.

Nem vette észre, hogy több kíváncsi szempár figyeli őket a résnyire nyitott ajtón.

- Szerintetek ez most az?- Lelkesedett azonnal Sacha.

- Hát Damon nem szokott senkivel sem ennyire gyengéd lenni.- Lucas párja derekára csúsztatta a kezét.

- Annyira édesek.- Tamsyn gyengéden és elérzékenyülve nézte őket.

- Jól van már.- Mosolygott Faith.- Hagyjuk őket kettesben.- Bár rajta is jól látszott mennyire kíváncsi a fejleményekre.

Halkan behúzták az ajtót.

Doki megérkezett a DarkRiver területére. A gépét letette és lassan kimászott belőle. Gyanakodva nézett körbe. Megnyugodott mikor nem ugrott a nyakában egy robbanás biztos, gumiszobába való társa sem, de nem mert még rá fogadni, hogy nem is fog.

Ismerte annyira a bajtársit, hogy tisztába legyen vele, ha Demáról van szó akkor, akár egy fogpiszkálóval is bárkit lemészárolnak. A legszörnyűbb, hogy volt már rá példa. Nincs is veszélyesebb két aggódó fivérnél.

Elindult az erdőben. Nem tudta pontosan hol is lehet a lány, ezért remélte, hogy össze fog futni valamelyik leopárd katonával.

Imái meghallgatásra lelte. Mögötte egy bokor zörrent. Lerakta az utazó táskát és az aktatáskáját, kezeit felemelte, hogy lássák nincs nála fegyver. Néhány pillanat múlva egy gyanakvó, de kíváncsi leopárd szempárral találkozott.

- Doki vagyok. Demához jöttem.- Nézet egyenesen az állatra. Csak reménykedni tudott, hogy nem lesz célpont.

Pillanatnyilag könnyebb préda, mint egy befüvezett, vihogó lajhár.

Dema szemei kipattantak és azonnal ülésbe tornázta magát. Tekintete egy pillanatra elrévedt amikor végig pásztázta Damon nyugodtan szunnyadó vonásait. Most szinte törékenynek tűnt.

Energia hullám csapódott elméje biztonságos pajzsainak. Biztosan ez ébresztette fel az imént.

Vajon megint a Lauren? Nem akkor már csorogna a nyála a nem kért lobotomia műtét miatt.

Zed? Nem Ő úgy dörömbölne, hogy bele fájdulna a feje.

Raven?... Kérlek...

Doki? Igen Doki!

Az elméjét érintő idegen behatás nem volt erőszakos. Gyengéd mint egy lágy tavaszi szellő, nem több mint, enyhe simogatás a pajzsain jelezve, hogy megérkezett.

Nem tett fel kérdéseket felugrott majd a lehető leghamarabb távozott a házból. Nem gondolkodott el rajta, hogy ez nem épp jó ötlet. Most semmi más nem érdekli, csak hogy megtalálja barátját.

Dema úgy rohant keresztül a havas, sűrű erdőn, mint egy kisgyerek aki előtt elhúzták a mézes madzagot. Arcáról a Jokert alázó szadista vigyor levakarhatatlan volt.

Doki Doki Doki Meg jött. Dalolta magában miközben bajtársa elméjének enyhe rezgése nyomát követte.

Olyan volt, mintha sok szürke szál libegett volna ide oda jelezve, hogy ki merre van. De a sok nyomasztó szürke árnyaltat között ott lebegett egy erőtől duzzadó vörös fonál. Ez fogja őt elvezetni társához.

Mentális szemeivel látta ezeket a szálakat, de csak azok öltöttek színt amiket jól ismert.

Doki színe az erőt és biztonságot sugárzó vörös volt.

Rurikoé pedig a mindig nyugodt, sós, tenger kék.

Zed vöröses lilás árnyalata lelkesedést és harci kedvet juttatta eszébe.

Raven pedig vidám és kíváncsi, mint a nyári délután zöldellő fű.

Ezeket a színeket a barátai alap tulajdonságaival egyeztette. Nem volt össze hasonlítási alapja, hogy csak véletlen szerűek e az árnyalatok, vagy tényleg a természetük határolja meg.

Kiért egy kisebb tisztásra ahol egy férfi állt. Úgy érezte lehet, hogy sírni fog.

- Doki!- Kiáltotta és futva vetette magát a kitárt karok közé.

- Csitt.- Suttogta- Már itt vagyok kicsim.- Szorította magához.- Itt vagyok.- Ismételte magát a nő hátát simogatva.

Most érezte igazából, hogy milyen mocskosul hiányzott neki miniatűr kiadású Terminátor. Szorosan tartotta. Nem akarja újra elengedni. A francba már, ez a ragaszkodás még a küldetést is veszélyeztetheti. Az elméjét védő pajzsokon az aggodalomtól és félelemtől repedések jelentek meg. Ha pajzsai szét hullanak azonnal észre veszik, hogy vannak érzései, hogy Ő hibás és akkor küldik a Rehabilitációra, ami rosszabb volt, mint a halál. Gépeket, agyatlan zombikat csináltak az emberből.

De nem engedett el. Nem volt rá képes.

Valahonnan morgás hangzott fel.

- Itt mi folyik?

Damon dühös volt. Pokolian dühös. Nem elég, hogy arra kell ébrednie, hogy Dema eltűnt még ráadásnak ilyen látvány fogadja. Egy dologban viszont nagyon biztos volt. Le tépi a karját annak a rohadéknak és bele állítja a hátába, ha nem engedi el a Tündérét.

- Doki!- Vigyorodott el a Nő eszelősen és megbökte a nálánál jóval idősebb férfi mellkasát.

- Nem holnap kéne megérkeznie?- Vonta fel a szemöldökét. Leopárdja idegesen járkált fel-alá. Ki akart törni. Nem bízott meg a fickóban és Demát is el akarta rángatni a közeléből. De, most komolyan muszáj ennyire közel állniuk egymáshoz.

- De. De, úgy voltam vele, hogy a biztonság érdekében a legjobb ha a lehető leghamarabb ideérek.- Damon tarkóján felállt a szőr. Még a hideg is kirázta a jeges minden érzelemtől mentes hang hallatán. De nem fémes szaga.

A legtöbb mentál az alakváltók számára undorító fémes szagot árasztottak. Persze voltak kivételek.

Vhaughnnak volt egy elmélete, hogy azoknak a mentáloknak nem fémes az illatuk, akik nem merültek el az Elcsendesedés érzelem mentességében, vagy van rá lehetőség, hogy lelkiismeretük legyen.

- Dema itt tökéletesen biztonságban van.- Nem is tűrte volna el az ellenkezőjét.

- Lehet.- Bólintott.- De nekem ezt honnan kéne tudnom?- Vonta fel az egyik szemöldökét.

- Tessék?- Rántotta ki a gyilkos gondolatai közül Doki kérdése.

- Ezt úgy értem, ha valamelyik falka tagotok egy támadás után eltűnne, azután egy mentállokal teli házból telefonálna, mi lenne az első dolog amit tennél? Ülnél és várnál addig míg nem lesz rád szükség vagy azonnal indulnál?

Ez kész! Most úgy érzi magát mint egy kölyök, akit a falka egyik idősebb tagja leszidott volna. Atyám, hogy van az, hogy Dema és ez a Doki nevű fazon is tökéletesen ért hozzá, hogyan kell alakváltókkal beszélni.

A mentálok eredetileg kerülték őket, hiszen nem tudták kezelni a szerintük értelmetlen érzelmi reakciókat. Viszont ők ketten nem, csak megértették, de támaszkodtak is rájuk. Egy átlagos mentál nem jött volna ide idő előtt mert teljesen értelmetlennek találta volna. Nem éreztek aggodalmat és féltést ezért nem érthették meg a védelmezési kényszert, ami arra sarkalta őket, hogy a társaik mellett legyenek és megvédjék őket.

Doki viszont a szavai alapján azért van itt, hogy ha Demának szüksége van a támaszra mellette legyen. Ez a gondolat viszont nem tetszett neki. Azt akarta, ha a lánynak szüksége van valamire akkor őt keresse meg.

- Inkább menjünk.- Szolt közbe Dema.

Megérkezve az régi házba, ami pillanatnyilag otthonként szolgált, Doki berendezte az egyik üres szobát, hogy ne legyen gond, ha oltani kell. Dema pedig lelkesen átöltözött az utazó táskában hozott ruhák szent áldásával. Damon felhívta Lucast, hogy a vendégük egy nappal korábban érkezett.

- Te mit csinálsz?- Torpant meg a leopárd, mikor meglátta a konyhában Demmát.

- Kávét.

- Nemrég ittál.

- Gond?

- Morcos vagy?

Nem válaszolt.

- Miért nem válaszolsz?

Semmi.

A háta mögé lépet így már közvetlenül a fülébe suttogta.

- Gyűlölöm ha semmibe vesznek.

- Miért voltál köcsög Dokival? Semmi rosszat nem csinált erre te számon kérted.- Nézett a szürke szempárba. Damon pedig érezte, hogy valami elpattant. Tessék hölgyeim és uraim üdv a féltékenység világában.

Megragadta a lány vállát és egy egyszerű mozdulattal megfordította. Demának felháborodásnyi idelye sem volt, mire megérezte a férfi ajkait a sajátján. A hirtelen reakció miatt heves és durva érintés várt, de nem. Végtelenül gyengéd volt.

Óvatosan harapott rá a nő alsó ajkára és megvárta amíg az megadja magát. Amint kicsit kinyitotta szorosan összezárt fogait elmélyítette a csókot. Íze és illata teljesen megbolondította. Mire észbe kapott már felültette a nőt a pultra. Egy másodpercre eltávolodott. Megszeppent és rémült kék szempár nézet vissza rá. Ez mellbe vágta volna a leopárdot, ha nem látta volna a mélyén a kíváncsiság és vágy első szikráit.

- Te...te...te mit csinálsz?- Hadarta a nő

- Játszom.- Hajolt a füléhez és harapott rá. Még ez a testrésze is elképesztően édes volt.

- Miért?- Damon nem bírta megállni halkan kuncogni kezdett, aranyos volt, ahogy próbálta megérteni a dolgokat.

De, mit mondhatna rá? Mert féltékeny volt és nem bírta elviselni azt a rajongó hangnemet és csillogó tekintetett, mert nem akarta, hogy rajta kívül más is lenyűgözze.

- Csak kíváncsi voltam, hogy milyen egy mentált csókolni- Válaszolta végül.

- Miért?

- De kis kíváncsi valaki.- Nyomot egy puszit az arcára és elégedetten figyelte a piros kis rózsákat az általában fehér arcon.

Ismét megtudott valamit róla, ennek pedig valamiért nagyon örült. A leopárdja érthetetlen okból vágyott a nő társaságára, de valamiért a férfit is egyre jobban lenyűgözte.

Erős volt és harcias, de vágyott a gyengédség után. Forró fejű, de annyira egyszerűen zavarba hozható. Érdekesnek és elbűvölőnek tartotta az összes oldalát, még a nagyszájú és tüskés reakcióit is. Talán azért, mert bármit is tett az annyira-annyira Demmás volt.

- Gond?- Már nem volt a hangjában az az él ami feldühítette a férfit.

- Nem. Megtehetem újra?

Dema, ha azt hitte, hogy ennél vörösebb nem lehet, de tévedett. Ez a férfi felkavarta és összezavarta. Nem szerette, egyenesen utálta azt, hogy bizonytalan mellette és olyan érzések kerítik hatalmában amiket nem tud kezelni.

- Akkor szabad?- Nagy kíváncsi macskaszemek nézték őt.

Nem. Csak mond azt, hogy nem.

- Csak egy picit?- Hajolt hozzá közelebb.

- Csak egy picit.- Bólintott rá.

Meghülyültem? Sikított fel gondolatban.

Puha meleg ajkak simultak az övére. Bizonytalanul csúsztatta ujjait a férfi vállára, mire az elégedetten dorombolni kezdet, majd... torok köszörülés.

Megszeppenve kapta tekintetét az ajtóban álló alakra. Doki elhátrált és kisétált a konyhából.

Ez gáz. Vetette utána magát.

A folyosón sikerült elkapnia.

- El ne mond Zednek és Rurunak.- Nézett mélyen az étcsokoládé szempárba.

- Mit ne mondjon el nekünk?- Döbbenten tágra nyílt szemekkel fordult a bejárati ajtó felé.

Fivérei karba tett kézzel, kíváncsian nézték őt a küszöbről.

Jézuska! Mi lesz itt? Apokalipszis, világégés, különböző univerzumban élő, értelmes és reménykedő lények sorra pusztulnak ki, ha ez a kettő megtudja mi történt.

Kedves Olvasóim

Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat :) Nagyon hálás vagyok mindenkinek aki fel-fel tekint piciny művemre :)

Külön köszönöm neked Yesaya a lelkesítő kritikákat. :)

Szombaton vagy vasárnap fel fog kerülni a negyedik fejezet. Ezt megígérem.

Sajnos viszont hétfőn vissza térek a kollégiumba, egy betépet leguán lelkesedésével :( 

Ezért frissek szombaton és vasárnap lesznek. Igyekszem majd tartani magam, hogy minden hétvégén hozzak valami ujjat. 

Köszönöm, hogy elolvastátok és nemsokára vissza térek.

(- Engel, te már megint mit csinálsz?

- Levelet írok az olvasóimnak Sógor. Bár őszintén megmondom neked, hogy még soha nem fogalmaztam sehol ennyire udvariasan. 

- En... Te beszívott leguánokról mesélsz és azt mondod udvariasan fogalmazol? 

- Engelesen udvariasan.

- Létezik egyáltalán ilyen?

- Egy tökéletes univerzumba igen.)

Engel White 

3. Fejezet

  Dema a konyhában szendvicseket készített.

   Fájdalom mart a szívébe. Otthon mindig Doki főzött, mert Ő hajlamos volt kigyújtani a konyhát.

   Megkent még egy szelet kenyeret.

   Még soha nem volt távol ennyi ideig a családjától. Hiányoztak neki. Hiányzott RuRu féltő ölelése, Doki és Zed örökös civakodása, és Raven néha kicsit idegesítő, de humoros beszólásai.

   Rá pakolta a szendvicsre a felvágottat és paradicsomot.

   Fájt. Minden pillanatban teljesen egyedül érezte magát. Idáig valamelyik fiú mindig mellette volt és az akciók miatt is maximum egy óráig volt távol tőlük.

   A tányérra helyezte a kész szendvicseket.

   A lélegzete elakadt amikor megérezte a forró leheletet a nyaka oldalán.

   Teste azonnal felismerte az ismerős biztonságot adó érzést. Idegesítette, hogy meg sem kell fordulnia tudja ki az és az is frusztrálta, hogy a lelkét maró elveszettség szűnni kezdet.

- Mi történt Tündérem?- Ezt egyenesen a fülébe súgta.

Damon forró leheletétől, és mély morgás szerű hangjától a gerincén, mintha apró áramütés szaladt volna végig.

- Szendvics.- Motyogta és minden idegszálával a tányérra koncentrált.

- Nem erről beszéltem.- Zárta a férfi ujjait a tarkójára.

Dem minden porcikája megmerevedett az érintéstől.

- Mi az ami aggaszt.- Hangja nem volt több egy lágy suttogásnál.

Ujjaival gyengéden simogatni kezdte a nő nyakát.

- Nem aggaszt semmi.- Mozdította meg a fejét hátha megszabadul tőle. Nem járt sikerrel.

A csapatán kívül senki nem szokott hozzá érni. Pláne nem egy ennyire kisajátító, birtokló mozdulattal.

- Fájdalom szagát érzem Kedves. Engem nem lehet ilyen könnyen átverni.

Válaszolt volna, de még csak nyikkanni sem volt képes. Damon gyengéden fogai közé vette a lány fülét és óvatosan ráharapott.

-Jó ízed van Tündér.- Simított végig ajkával fogai nyomán.

Majd magára hagyta.

Dema mereven bámulta a szendvicsét, mintha az megmondhatná mi jár a leopárd fejében, vagy minimum arra válaszolhatna, hogy miért érzi úgy, hogy megjelölték.

   Damon feszülten hagyta el a konyhát. Minden idegszála pattanásig feszült és azt visították, hogy menjen vissza a mentálhoz és folytassa ott ahol abba hagyta.

   Számára a vágy és a kéj fogalma nem volt új. Ám az igen, hogy ezeken ne tudna uralkodni.

   Pedig bent ez történt.

   Érezte a lány fájdalmának szúrós szagát és amikor látta, hogy milyen elveszetten áll a pult ellőt meg akarta vigasztalni.

   Nem akarja ezt az erős és harcias mentált elveszettnek látni, de ha ott marad egészen biztos, hogy a vigasztalást egészen más körülmények között folytatta volna. Sokkal de sokkal élvezetesebb és forróbb körülmények között.

   Nem!- Mondogatta magának. Semmit sem tudnak róla, csak azt amit elmondott. Doriannak le kell ellenőriznie a lány szavait. Akár ellenség is könnyen lehet.

   Párduca dühösen morgott a gondolatra. Az állat ösztöne azt súgta, hogy Dema ártatlan. De, Damon tudta, hogy a párduc lelke tisztább és néha naivabb volt bármi másnál. Mégsem akarta elfogadni, hogy a lány talán ellenség.

- Damon?- Kukkantott ki a konyhából mentálja. Ő talált rá szóval az övé.

- Mond.- Gondolatai akaratlanul is arra terelődtek, hogy a lány menyivel kisebb nála. Könnyű lenne felkapni, a falhoz szorítani és...

- Lucas azt mondta, hogy még ma felhívja a SnowDancer farkasfalkát. Igaz?

- Igen, ha jól tudom már fel is hívta a rohadt farkasokat.- A kötött pulcsit amit ő adott neki, hogy átöltözhessen leért egészen a térde aljáig. Nem lenne róla nehéz lehámozni.

- Azt nem tudod mikor beszélünk velük?

- Luc, hívni fog ha indulnunk kell.

- Damon?

- Humm...- Ez már nem is szó volt hanem egy elnyújtott dorombolás.

- A szemed a macskáé.

- Tudom.

- Miért?- Damon arcán egy sötét mosoly terült szét.

- Vajon mit kellene tennem ahhoz, hogy az ágyamba csábítsalak?- Szavaiban jól érezhető volt a vadállat vággyal teli morgása.

   Dema elfelejtett lélegezni. Reménykedve nézte a férfit háta az csak viccel. DE. NEM. A szemeiben jól látszott az elhatározás.

   Az évek alatt megtanulta kezelni az alakváltókat. Hiszen Raven a legjobb barátja félig alakváltó holló, fivére pedig tigris. De nem tudott mit kezdjen egy leopárddal aki, olyan dolgokat akar tőle amikről neki még, csak halvány elképzelése sem volt.

   Vágy? Egyetlen egy férfi iránt érzet idáig ilyet.

   Kéj? Mi az? Könyörgöm azt sem tudja, hogy kell izgalomba hozni valakit.

   Pedig nagyon úgy fest, hogy Damon érdeklődését felkeltette. Csak tudná, hogy ezt mégis miként érte el.

   Damon arcán kegyetlen mosoly terült el. Az Ő kis Tündére bizony nagyon-nagyon zavarba van. Úgy fest a dolog, hogy nem gyakran kerül ilyen helyzetbe.

   A nagymacska a gondolat hatására elégedetten elnyújtózkodott, de a felszínhez közel maradva figyelte az eseményeket.

   Minden vadászösztöne izzott készen arra, hogy türelmesen becserkéssze az áldozatát. És a préda nem volt más, mint Dema.

   Ó mennyire várja már, hogy elejthesse és utána a lány az övé lesz.

   A telefon halk hangja rázta fel mindkettejüket. Damon vetet még egy utolsó ködös pillantást a       Tündérkéjére, mielőtt felvette volna.

   Dema érezte, hogy amint lehet menekülnie kell. Mert ha hamarosan nem teszi, akkor lehet később már nem lesz rá lehetősége.

   Nem tudta, hogy erre már azóta nincs esély, mióta találkozott a katonával tegnap éjjel a hideg, havas erdőben.

   Kopogtattak.

   Dema kíváncsian szökkent az ajtóhoz. Mikor kinyitotta meglepetten találta magát szemben egy talán vele egy magas, rövid, barna hajú nővel. Az kedvesen rá mosolygott, amit ő zavartan viszonzott. Néhány perc múlva Clay is felbukkant az ismeretlen nő mögött.

- Tally hozott neked néhány ruhát, mert nemsokára találkoznunk kell a rohadt farkasokkal.

Dema feljegyezte a képzelet belli noteszéba, hogy itt menyire gyakran használják az a szópárt, hogy „rohadt farkasok”

- Ez nem ér! Clay én is tudok beszélni.- Durcáskodott a lány, mire kapott egy puszit az arcára.- Azt mondták, hogy velem és Faithal vagy kb. egy magas, de ő ma az apjával tárgyal ezért én hoztam neked néhány ruhát, amit felvehetsz.

- Izé... Köszönöm.- Fogadta el a felé nyújtott csomagot.

Talin, Clay párja egy nagyon kedves ember. Állapította meg.

- Van lefőve kávé. Damon is a konyhában van. Átöltözök és én is megyek.- Hadarta zavartan.

   Dema tudta kezelni a hirtelen embereket. Profinak számított abban, hogyan reagáljon arra, ha gyűlölik. Híres volt arról, hogy mindig mindenre van válasza.

   De, ezzel nem tudott mit kezdeni. Azzal, hogy szeretettel és kedvesen fogadták kihúzták a lába alól a talajt.

   A szövetséges alakváltók, bíztak benne és eltűrték, mert szükség volt rá, de nem kedvelték.

   A mentálokat senki sem kedveli. Pláne nem fogadják őket kedves mosollyal a területükön.

   Zavartan vette elő a szatyorból a váltás ruhát.

   Arcára fintor szaladt. Rendben hát ezekben nagyon érdekesen fog kinézni.

   A fehér farmernadrág kecsesen követte az alakját, de elég vastag volt ahhoz, hogy kizárja a téli hideget. A halvány, rózsaszínes, kötött, garbó pedig valami nagyon puha anyagból készült. A szintúgy fehér színű pulóver kapucniját pedig egy vékony, világos barna szőrme csík övezte.

   Elsápadva nézte a tükörképét és csak egy szó jutott eszébe: Vattacukor.

   Ez bizony nagyon messze állt a megszokott acélbetétes bakancs és fekete bőrdzsekitől, amit általában viselni szokott.

   Te jó ég, ha így meglátják a társai egy életen át hallgathatja vissza.

   Bele túrt megszelídíthetetlen hullámokból álló hajába. Még a hajgumit is elhagyta valahol.

   Elkeseredetten hagyta el a szobát. Rég nézet ki ennyire ártalmatlannak és soha nem érezte még magát egy két lábon járó rózsaszín felhőnek.

   Damon megkövült, amint Dema a konyhába lépet.

   Nehezen állta meg, hogy megnézze vajon az a rózsaszín garbó vagy a bőre a puhább.

   De, valami nem stimmelt.

   Elképesztően édesen festett, mint akit egy erősebb szél is elfújhat, majd összetörhet. Csak valaki magyarázza már el neki, hogy idáig miért szerepelt az összes fantáziálgatásában, sötét, kissé talán rockos szerelésben. Nagyon szívesen megnézné azokat a kicsi, de formás combokat egy bőrnadrágba.

   A kép szinte elemi erővel hasított keresztül az elméje képekért felelős részén és úgy érezte, hogy megőrül, ha nem láthatja élőben.

   Nehezen állta meg, a vágyakozó morgást, ami párducának hála végigszaladt az emberi torkán.

- Én is átöltözök.- Pattant fel és menekült ki a konyhából.

   Veszélyesen közel került ahhoz, hogy ne foglalkozzon semmivel és az ösztöneire hallgatva leterítse azt a picike Tündérlányt a földre, majd ha ott végeztek egy második körre az ebédlő asztalra.

   Gyors mozdulatokkal kapta magára sötétkék koptatott farmerját és fekete pólóját. Pár percet vet igénybe az egész művelet és már lent is volt a többieknél. Zavarta, hogy magára hagyta a lányt az Őrszemmel. Hiába volt Clay Tally párja egyáltalán nem örült a jelenlétének. Csak tudná miért frusztrálja őt most az összes közelben lévő hím. Főleg azok akiknek nincs párjuk.

   Dögös. Igen, ez a szó illik leginkább Damonra. Vajon tisztában van vele, hogy a fekete haja és pólója menyire kiemelik azokat a veszélyes, acél szürke szemeit?

   Dema szíve szerint pofon vágta volna magát. Evan óta nem nézet férfira női szemmel. Nem látta őket másnak, mint barátainak vagy testvéreknek. De most hiába akar nem tudott másként nézni az ellőtte álló emberbőrbe bújt leopárdra.

- Induljunk.- Nézet rájuk Clay.

- Rendben.- Vágta rá azonnal, csak hogy elterelhesse végre a gondolatait.

   A lázadók földalatti óvóhelyén:

   Doki elrakta aktatáskájába az ellenméreg ampulláit és a vastag erős tűt.

   Hiba volt.

   Zárta le az aktatáskáját.

   Hiba volt máris élő alanyon tesztelni a Naxt Day projektet.

   6 év telt el és azóta rengeteget fejlődött. Mégsem merte újra használni.

   Hiszen tönkre tette őket, nem? Zeddet, Demmát és annak idején Evant is.

   Raven szerint a hibák soha nem derültek volna ki, ha nem ültetik be a kísérleti Chipeket.

   Ő ezzel nem értet egyet. Megtalálta volna a módját, hogy kiderítse milyen hátrányokkal jár. De fiatal volt és türelmetlen. Ez pedig egyik társukat megölte és a másik kettő örökös orvosi segítségre szorul.

   A képességeik megváltoztak.

   Pirokinézis és Kirokinézis. Állítólag a természet felett nem lehet senkinek sem uralma. Dema mégis a két legpusztítóbb elem gyakorlott mestere. Tűz és jég. Ami életet adhat, de hatalmas pusztítással is járhat.

   Lehetetlen mondogatták mindig a tanítói, és láss csodát Demmának ez annyira természetes, mint más mentálloknak az Elcsendesedés és a Mentálháló.

   

   Zed TK-mentál volt Call altípussal. Ami talán az egyik legveszélyesebb. De az átváltoztató képessége a hálóról való lecsatlakozása után teljesen irányt váltott. Az elme hatása az emberi test felet.

   A Call altípussal rendelkező mentálok képesek a gondolat hatalmával ölni és megváltoztatni a tárgyak alakját. De, a saját testük fizikai formáját nem. Erre is azt mondták, hogy lehetetlen.

   Zed paklijában, mégis utolsó aduászként szerepel ez. A teste sejtjeinek megváltoztatása. Így élte túl Demmával az Alaszkai Futótüzet. Egyszerűen megváltoztatta a DNS- állományát, hogy a szervei és bőre elviselje a hőt.

   Ezekkel még nem is lenne gond. Mindketten szeretik ezeket a pluszokat. A mérgezés viszont már más téma. Soha nem panaszkodtak, de hogyan lehetnének boldogok mikor két naponta egy injekciós tűt kel a gerincükbe szúrni.

   Felvette a fekete-szürke viharkabátját. Nem gombolta össze. Soha nem szokta.

   Az ajtó hatalmas csattanással tárult ki.

- Hol van?- Zed és Ruriko álltak a küszöbön. Dühösen és aggódva. A legrosszabb párosítás. Főleg két ennyire domináns férfinál.

   A DarkRiver és a SnowDancerek találkozó helyén.:

   Dema nem erre számított. Nem tudja, hogy pontosan mire is kellett volna, de biztos nem erre. Főleg, ha egy olyan kegyetlen és vérengző falkáról van szó, mint a SnowDancer. 

   Mielőtt erre a területre érkeztek elég rémisztő pletykát hallott a helyi farkasfalka brutális módszereiről.

   Azt is tudta, hogy a DarkRiver és a SnowDancerek vérszerződést kötöttek. Ami azt jelenti, hogy a két falka együtt uralkodik.

   Sok mindent tud, de nem hitte volna, hogy a két ragadozó falka ilyen kapcsolatban állnának egymással.

   Az egész kb. úgy kezdődött, hogy Ő, Damon és Clay megérkeztek. Tally a falka gyógyitójához Tamsynhoz ment ahol a nők általában várakozni szoktak. Ezért most itt van Ő, ugyebár Damon aki valami olyat mondott Lucasnak, hogy nem érdeklik a szabályok nem fog elmenni. Az alfa pedig erre olyan mindent tudó képet vágott, mintha ez természetes lenne. Ezt viszont Dema nem értette.

Akkor itt van még Sacha és az Őrszemek.

   A farkasok néhány perc múlva érkeztek meg. Négyen voltak. A korábban Vaughntól kapott személy leírásoknak hála be tudta őket azonosítani.

   Hawke az alfa. Neki a haja ezüstös szőke volt a szemei pedig hideg, nagyon hideg kékek. Jól látszott rajta, hogy a benne élő ragadozó mennyire közel van a felszínhez. Szúrós tekintettel mérte végig Demát. Ő nem hátrált el. Tudta, hogy a tiszteletet ki kell vívnia. Nem is volt baj, nem szerette a könnyű játszmákat.

   Hátát merev tartással kihúzta, fejét felszegte és nem fordította el tekintetét az ellőtte állóról.

   Az idő mintha másodpercekre megállt volna. Dem addig tartotta a szemkontaktust, míg Hawke az alfa párnak nem szentelte a figyelmét. Az első próbán átment, de érezte, hogy lesznek még megpróbáltatásai mind a farkasok, mind a leopárdok részéről.

- Sacha Drágám nagyon régen találkoztunk.- Ütött meg a farkasok alfája olyan hangsúlyt, mintha a nővel nagyon, de nagyon bizalmas kapcsolatot ápolnának.

- Már foglalt Hawke, ne próbálkozz mert rajtad fogom kiélezni a karmaim.- Tolta nevető párját a háta mögé Lucas.

- Meg kaptad az ajándékom Sacha Drágám?- Kíváncsiskodott tovább.

- Milyen ajándékot?- Lepődőt meg a kardinális mentál.

- Nem! Nem kapta meg.- Morogta tovább Lucas.

- Milyen ajándékot?- Ismételte meg magát.

- Az amit pár napja küldött.- Mutatott végig vádlón a farkason.

- Tessék? Én nem tudok semmilyen ajándékról.

- Természetesen, mert ki dobtam.- Nézet mélyen párja fekete szemeibe, majd haragosan vissza fordult Hawke felé.- Ha még egyszer ajándékot küldesz az ÉN páromnak esküszöm, megöllek te rohadt farkas!

- Nahát dühös a cicus.- Vágott vissza Hawke.

Dema nem tudta miért, de a gyerekes szóváltás hallatán könnyednek érezte magát. Talán azért mert Zed és Doki is mindig így veszekedtek.

   Indigo az a gyönyörű farkaslány aki valószínűleg a szeme színéről kapta a nevét, fáradtan csóválta a fejét. Dem szerint azért mert gyakran játszódnak le ehhez hasonló beszélgetések.

   Indigo megjelenése nyugalmat és katonai precizitást sugallt, bizalmatlan tekintetével inkább egy sarki-rókára hasonlított.

   De valamiért szimpatikusnak találta.

   Az egyik férfit könnyű volt be azonosítani. Riley hatalmas volt. Nincs rá jobb szó. Már megszokta, hogy felnéz a környezetére. De most konkrétan izomlázas lett a szemgolyója, mire felmérte a farkast. Gesztenye barna haja és enyhén borostás álla miatt elégé fenyegető képet nyújtott. Egészen odáig míg ki nem szúrta a felé közeledő Mercyt. Amikor végignézet a lángvörös hajú macskán tekintete annyira ellágyult, hogy Dema azon gondolkodott, ha esetleg azok a csokoládé színű szemek kifolynak a helyükről hívjon e orvost, vagy megoldják.

   Gyors csókot váltottak és egy apró bensőséges mosoly után mindketten vissza tértek a saját helyükre.

   Dema pedig úgy kapkodta a tekintetét, mintha minimum egy pingpong meccsen lenne.

   Farkas és leopárd? Több mint furcsa. Ám lázadó évei alatt megtanulta, hogy a különös néha normális és, hogy ha valami szép azt meg kell becsülni. Márpedig Riley a SnowDancer hadnagy és Mercy a DarkRiver Őrszem bizony gyönyörű pát alkottak.

   De hiába gondolkodott az utolsó férfit nem ismerte fel. Fiatal volt maximum 25. Világos barna haja és kékes zöld szemei. Nem tudta ki ő. Valószínűleg egy fiatal katona aki most tanulja az összekötői munkát.

- Ő ki?- Szegezte a nőre különleges árnyalatú szemeit.

   Dema értetlenül nézet hátra, mikor dühös morgás hangzott fel.

   Kicsit megrázta a fejét, hogy ne foglalkozzon a szürke szemű leopárddal.

   Tett előre néhány lépést és megtorpant. Várt. Nem fog engedély nélkül a katona közelébe menni. Ezt észlelte a számára teljesen ismeretlen farkas, ezért Ő tette meg az utolsó néhány métert. Felemelte a kezét, hogy bemutatkozzon.

- Dema Mortalis.- Fogadta el a felé nyújtott kezet a nő.

- Caleb Miller.- Dem kicsit megszorította mielőtt elengedte.- Nahát milyen erő van ebben a kis testben.- Vigyorodott el Caleb.

   Damon láncra kötötte kitörni készülő nagymacskáját. Bár egyet értet vele. Dema az övé és nem szabad préda. Úgyhogy ez a rohadt farkas ne stírölje azt aki hozzá tartozik. Néhány lépéssel a nő háta mögé ért és miközben átkarolta a nyakát apró húzással eltávolította a farkas közeléből.

   Dem értetlenül pislogott. Nem értette a férfi nyilvánvalóan agresszív reakcióját. Vissza pörgette az előbbi jelenetet de nem talált semmit ami feldühíthette volna a leopárdot. Vagy az is lehet, hogy ő nem vett észre valamit. Ismer alakváltókat. De RuRun és Ravenen kívül egyikkel sem töltött huzamosabb időt és ők ketten is évek óta egy mentál lázadó csapattal dolgoznak együtt.

   De nem volt sok ideje gondolkodni. A SnowDancer farkasok területének erdejéből még valaki közeledett fekélyül. Nem alakváltó volt, de még csak nem is ember. Egy mentál, és nem is akármilyen mentál.

- Judd? Mi tartott ennyi ideig- Kérdezte Hawke kissé szemrehányóan a késő személyt.

Judd Lauren hideg szemei döbbenten nyíltak tágra.

- TE!?- Mutattak egymásra és szólaltak meg egyszerre Demmával.

- Te ismered őt?- Nézett Riley gyanakodva sógorára. Judd, Riley húgával Brennával párosodott.

   A farkasok és leopárdok talán egyetlen közös tulajdonsága a párosodási kötelék. Egyszer választanak párt maguknak akivel utána egy életen át együtt maradnak. Ez a kötelék eltéphetetlen és megmásíthatatlan. Ha az egyikőjüknek veszniekell a másik követi.

   A csendes de határozott kérdést viszont süket fülekre talált, mert Dema dühös hangja minden más zajt elnyomott.

- Judd, ha elkaplak én kitépem a szívedet és ledugom a torkodon!

- Hogy rohadnál el!- Érkezett meg a heves válasz. Ami már csak azért is furcsa volt, mert Judd Lauren beceneve nem véletlenül volt jégember.

- Gyere ide!- Indult el felé. Kék szemeit egy furcsa izzás vette körül és, mintha a pupillája és írisze felrobbant volna végigszaladva a szemén. Miután a változás véget ért a az izzó kék szín a helyére került, de a szemfehérje a fekete legmélyebb, és leghalálosabb árnyalatává változott.- Esküszöm kivágom a májad és eladom a fekete piacon! Azt hittem meghaltál te népművészeti agyagedény!

   Eközben a lázadók földalatti óvóhelyén:

   Doki élesen fújta ki a levegőt. Az arca egy kifaragott szoborra emlékeztettet, de ő már érezte, hogy viszket a tenyere.

- Már ezerszer elmondtam, hogy NEM!- Hangja teljesen kifejezéstelenül csengett, semmi érzelem, sem düh vagy türelmetlenség.

   Igen. Doki mentál volt, egy tökéletesen higgadt és racionális mentál. A tetteiben nem volt ésszerűtlenség, de akik ismerték tudták, hogy egyre ingerültebb.

- Kérlek! Csezdmeg Doki, könyörgöm! Érted?- Zed beteges ragaszkodással szorongatta az Északi-sarkot is megdermesztő, hűvösséggel megáldott mentál fekete, térdig érő, viharkabátja egyik alsó szegletét.- Én soha nem könyörgöm senkinek!- Játszotta tovább a levakarhatatlan piócát.

- Dema jól van. De, most a DarkRiver leopárdok területén tartózkodik. Nem akarom sem őt, sem mást veszélybe sodorni a ti már-már mániákus ragaszkodásotokkal.- Erőltette magára a fajára jellemző higgadt modort.

   Újabb szabadulási kísérlet, ismét eredmény nélkül. De a hangos puffanás jelezte, hogy habár Zed még mindig romantikus kapcsolatot ápol kabátjával, a rántásnak hála elhasalt a földön.

- És ha jó fiúk leszünk?- Térdelt az oldalához Ruriko, majd karolta át a derekát.

   Doki pedig érezte, hogy ha nem csap bele a villám két perc múlva a kötözni való bolond társaiba, akkor itt bizony vér fog folyni. Sok(k) vér.

   Még harminc percnyi huzavona után Doki már a helikopter felé tartott. -Természetesen, csak az után, hogy össze foltozta pórul járt társait.- Ám mielőtt felszállhatott volna megtorpant. Suhogás majd egy halk puffanás jelezte, hogy öccse épp az imént ért földet.

   Ahogy megfordult még látta, hogyan tűnnek el a hatalmas, éjfekete, fényes, holló szárnyak.

Raven tollai egy furcsa fekete, szemcsés ködfátyol kíséretében, elhomályosodtak, majd felszívódtak mintha soha nem is léteztek volna.

- És mond csak, én mehetek?- Varázsolt magára egy kisfiús bájjal megáldott mosolyt.

Doki vett egy mély levegőt és miközben kifújta elszámolt tízig, azután húszig.

- Most tuti, hogy megölök mindenkit!- Kiáltotta el magát, mint egy felbőszült Velociraptor.

   Rav elképedve figyelte dührohamot kapott testvérét. Ugyanis a mentált olyan gyakorisággal látni ennyire tébolyodottnak, mint egy Csendes-óceánban élő, szárnyas sellőt, amint latinul Marilyn Manson számokat énekel, egy sárkány fejű unikornison.

A harmadik és a negyedik fejezethez tartozó novella: Ami igazán számít 

2. Fejezet

   

   Nem, nem, és ismét csak, nem!- Dema fejében az összes létező vészcsengő fülsiketítően hangosan adta tudtára, hogy a tegnapi nap nem csak, egy elképesztően borzalmas állom volt. De legalább a Chip biztonságban van. Nyugtatta lelki világát, mikor a kezéhez ért.
   Valaki lőjön le. Dőlt össze utolsó reménye is, miszerint a tegnapi akció nem volt teljes kudarc. Ugyanis hiába simított végig a vágáson nem talált egy huplit, téglalap formájú idegen testet, de még egy elcseszett szálkát sem ami arra utalt volna, hogy egy nem oda illő dolog lenne a bőre alatt. 

   Alapból könnyen felkapta a vizet. Éveken keresztül élt az Elcsendesedésben és emiatt nem mindig tudta kezelni az indulatait, ez veszélyessé tette, főleg most, mert ezúttal életekről volt szó. Gyermek életekről.

   Damon már egy ideje tudta, hogy vendége magához tért, de nem ment be hozzá a napaliba. Úgy döntött megvárja míg Dema elégé biztonságban érzi magát, hogy kijöjjön. Hiába látta tegnap este, hogy a mentáljának vasból van a gerince és bármely pengénél élesebb a nyelve, fordított helyzetben ő sem érezné magát valami otthonosan.

- Te szemét!

   Hallotta a kiáltást a konyha ajtaja felől. Megfordulva szembe találta magát egy igen csak ideges tündérrel. Apró lábaival pillanatok alatt szelte át a köztük lévő távolságot. Damon meglepetten pislogott miközben a lány ingénél fogva szem magasságba rántotta.

- Hol a Chip?

- Tessék?- Tetette az értetlent azonnal.

   A konyhában a hőmérséklet jól érezhető lehűlt, ám a függönyt vöröslő, veszélyes, láng pusztította el pillanatok alatt.

   Damon párduca ugrásra készen helyezkedett el.

- Mit művelsz?- Sziszegte fenyegetően.

- Hol a Chip?- Dema hangja halk volt, de vágott, mint egy szike.

- Előbb mond el, hogy mi van rajta. Tegnap ide hoztalak, ezzel megmentve téged, de nem fogom a falkámat veszélyeztetni.

   Meglepetésére Dema a szavaitól megnyugodott.

- Megértem.- Engedte el az ingét.- Sajnálom. Fordított helyzetben én is így tennék.- Hátrált el tőle.- Ide hívnád az alfád?

- Miért?- Vonta össze a szemöldökét.

   Akarta a lányt. DE. Nem akarta kockára tenni mások életét.

- Mert nem akarom ezerszer elmondani a történetem.

   Pár másodpercig figyelte azt a lehetetlen árnyalatú, élénk kék szemeket. A mentál őszinte volt. Nem látta jelét rajta hazugságnak, mégis ahogy nézte észre vett valamit. 

   Valami sötétet, mintha a lelkéből mélyről jövő kegyetlenség áradt volna, ami bele ette magát a nő minden izmába, sejtjébe, lélegzet vételébe, talán még a szívébe is.

- Gonosz vagy.- Nem gondolkodott mielőtt megszólalt.

   A lány arcára keserű, de szívből jövő mosoly húzódott.

- Ki definiálja a gonosz jelentését?- Lehelte halkan.

   Volt a tekintetében valami elveszettség és magány, amitől Damon és a nagymacska is meg akarta szabadítani. Szíve szerint oda ugrott volna, hogy megvigasztalja, de mielőtt megtehette volna Dema folytatta.

- Néha..Néha nekünk kell a legkegyetlenebbnek lenni és gonosszá váni, hogy egy másik gonoszt legyőzhessünk.- A vége még kifinomult hallásának is, csak suttogásnak tűnt.

- Szóval a te meglátásod szerint gonosz vagy?- Őszinte kíváncsisággal nézte a barna hajú nőt.

- Igen. Azt hiszem gonosz vagyok.

   Damon fülében még akkor is a lány utolsó mondata visszhangzott, mikor felhívta Lucast. „Gonosz vagyok.” Vajon tényleg az vagy valami sokkal komolyabbról van szó?

   Dema megtörten bámulta az üvegen keresztül a hófödte tájat.

   Emlékek cikáztak elméjében.

...NE...

… Hármas detonátor kibiztosítva...

… Nincs kapcsolat!...

… Valami elromlott!...

… Négyes egység bombázás alatt...

… Nem találok élet jeleket ...

… Meg kell nyugodnod ...

… Alaszkai tűzvész...

   Ne gondolj rá! Figyelmeztette őt egy rég nem hallott hang.

   Nem értette, hogy élete legszörnyűbb napja miért jutott eszébe Damon szavaitól. 

   Gonoszság. Milyen tág fogalom. Vajon honnan kezdődik az igazi kegyetlenség?

Aznap Alaszkában minden megváltozott.
  NE...GONDOLJ...RÁ! Figyelmeztette ismét az az ismerős, de halott hang, ami mindig megszólalt benne az Alaszkai tűzvész gondolatára.

   Ezúttal hiába.

   A robbanás hangja, Zed kiáltása Ruriko könnyei, majd a cérna ami elpattant benne. Alaszka leghidegebb erdeje pedig a legforróbb, legkegyetlenebb, pokol bugyraiból feltörő, sötét lángtenger martalékává vált.
   NE TEDD!

- Fogd be.- Sziszegte a havas erdőnek. Az ablak üvegében csak az ő tükörképe látszott, mégis érezte elhunyt társa szellemét.- Nyugodj békében Evan.- Simította végig a párás üveglapon.

- Lucas. Néhány percen belül ide ér az Őrszemekkel- Nézet be a konyhába Damon.- Jól vagy?- Vonta össze a szemöldökét miközben az ablakban álló lányt figyelte.

- Igen.- Villantott egy mosolyt.

- Durva hangulat ingadozásaid vannak.- Állapította meg, mire a nő még szélesebben elvigyorodott.

- Ezt csak azért mondod mert nem ismered Zedet és RuRut.

- Zed és RuRu?

   Ez nem tetszett a leopárdnak. A ragadozók köztudottan elég birtoklás mániásak és nem szerettek osztozni. Damon is ilyen. Ha akart valamit azt meg szerezte és hajlamos volt kisajátítani. Még nem tudta, hogy milyen szerepet fog játszani az életében Dema, de az fix, hogy amíg ez a furcsa vonzalom véget nem ér addig nem fog megtűrni idegen férfiakat az ő tündérkéje mellett. Kész, ennyi, punktum, nincs vita.

- Aham...- Vigyorgott a nő lelkesen.- Tudod ők az én...- Befejezni már nem tudta ugyanis Lucas és Sacha ezt a pillanatot választották, hogy az Őrszemekkel együtt befussanak.

- Mi van a Chipen?- Vágot a közepébe azonnal Lucas

- Jó reggelt neked is.- Ez az egy mondatott Dema annyira szemrehányóan mondta, hogy az alfa csak pislogni tudott.

   Sacha jó ízűen felnevetett a lány bátorsága láttán. Keveseknek lett volna mersze feleselni Lucassal. Főleg a falka legerősebb és legelszántabb tagjai előtt.

- De az a kérdés igazából, hogy ti mennyire jöttetek rá.

- Ez pontosan téged miért is érdekel?

   A kérdést Clay tette fel. Talán ő állt meg a legtávolabb a mentáltol.

   Dema össze vont szemöldökkel méregette az Őrszemet.

   190 centinél is magasabb lehetett. Sötétbarna bőre alapján talán félig Egyiptomi származású. Szemei feltűnő, élénk zöldek, amik nagyon elütöttek barna bőrétől és koromfekete hajától.

- Tudod kedves, azért mert nincs kedvem olyan dolgokról is beszélni amit alapból is tudtok.- Dema gúnyos hangja ostor csapásként haladt keresztül a levegőn.

   Damon elfelejtett levegőt venni miközben felettese reakcióját várta.

- Miért?- Vonta fel Clay a szemöldökét.

   Sikerült felvenni a pokerarcát ezért társainak nem tűnt fel, hogy igazából menyire szórakoztatja a mentál bátorsága.

- Mert minek ismételjek? Ha tévedtek majd kijavítom.

   Demán látszott, hogy ideges, de a szemében lobbanó apró szikrák mutatták, hogy igazából ő is élvezi a kihívást.

- Lusta vagy?

- Áá nem. Csak kényelmes.- Kacsintott cinkosan a nála jóval nagyobb termetű katonára.

   Damon elvesztette a fonalat. Bár megnyugtatta a tény, hogy úgy fest nem csak Ő.

   Clay köztudottan zárkózott természetű volt. Racionális gondolkodása inkább a mentálok felé hajlott, mint az alakváltókéra. Ezért mindenkinek meglepő volt ez a szinte azonnali szimpátia.

-Őőőő... Dorian ! Lennél szíves- Találta meg a hangját Lucas.

- A sejtéseim szerint a Chipen lévő kódok koordináták.

   Dorian haja annyira szőke volt, hogy a mentálnak a fehér arany jutott róla eszébe. Napbarnított bőrével és tiszta kék szemeivel inkább egy szörfösre hasonlított. Dema szerint ez előnyére is válhatott, mint az ő alacsony, törékeny termete és kislányos arca. Akik a külső alapján ítélik meg az embert, mentált vagy alakváltót az könnyedén pórul járhat.

- Helyes következtetés.- Bólintott.

- De csak a koordináták vannak rajta. Az nincs, hogy pontosan mit is jelölnek.- Vonta össze a szemöldökét.

- Na igen. Főzzünk kávét, üljünk le, mert ez hosszabb mese lesz, mint egy nagyinál töltött délután.- Sóhajtott Dema a kávé főzőhöz lépve.

   Sacha vidáman nevetett fel és még a másik nő is elkuncogta magát. Valószínűleg ö is Őrszem.

   Ha bár talán első ránézésre nem látszott, jól érezte a Mercyből áradó halálos erő. Dema meg volt róla győződve, hogy a nála jóval nagyobb termetű férfiakat is könnyedén terít le. Vörös haját magas lófarokba kötötte, szemei vidáman csillogtak.

   Majd a mentál tekintete Mercyről az utolsó Őrszemre terelődött. Vaughn nem volt leopárd, ha Demnek tippelnie kellett volna akkor a jaguárra szavazott volna. Különleges arany színű szemein látszott, hogy a nagymacska veszélyesen közel van a felszínhez. Aranysárga haját hátul a tarkóján össze kötötte.

Elgondolkodott, a jaguárok általában magányosan járnak, mégis ahogy nézte úgy érezte magát, mintha egy másik alfával állna szemben aki önként fogadott hűséget Lucasnak.

- Itt vagyok! Bocs a késésért.

   A Dema értetlenül kapta a tekintetét az ajtó felé. Egy a többieknél jól láthatóan idősebb férfi lépet be rajta.

- Nate mi tartott ennyi ideig?- Nézte a késve beért Őrszemet Lucas.

- Kölykök, vázák,Tamsyn.

A néhány szavas, gyorsan elhadart válsz úgy fest Demát leszámítva mindenkinek több mint elég információ volt.

   Nate Tamsyn párja volt. Az Őrszem idősebb volt a többieknél, de jól láthatóan ez nem gátolta a harcban.

   A kávé hangos sistergéssel főt le. Dema arcán üdvözölt vigyor terül szét.

- Koffein.- Mosolya kissé eszelősre sikerült, hangja teljesen átszellemült, mintha minimum egy szent szót mondott volna ki.

- Kávé függő vagyok problem?- Villantotta harcias parázzsal megáldott szemeit a falkára.

Néhány perc múlva:

- Szóval akkor hol kezdjük?- Kíváncsiskodott Dema az asztalnál ülve miközben a kávéját szürcsölgette.

- Mit jelölnek a koordináták?- Nagyon úgy festet, hogy a vele szemben ülő alfa nem talál magának mást témát.

- Kurva nagy területeket a földön.

   Lucasból morgás tört fel, mire a mentál arcáról lefagyott a vigyor. Nagyot sóhajtva, elrévedt tekintettel méregette a koffein adagjából fejbeszálló gőzt.

- Néhány hónapja jelentéseket kaptunk a szövetségeseinktől, hogy alakváltó kölykök tűnnek el.-       Körülötte mindenhonnan dühös leopárd morgás tört fel.

   De, nem ijedt meg tudta, hogy ez nem ellene szól. Rendíthetetlenül folytatta.- Engem, Zedet, és Rurikot küldtek ide. A feladatún az volt, hogy az egyik itt dogozó kutató számítógépéről letöltsük a laborok koordinátáját.

- Van egy olyan érzésem, hogy ti tudjátok miért rabolják el a gyerekeket.- Sacha arcán jól látszott sejti, hogy a válasz nem fog nekik tetszeni.

- Igen.- Mély levegő. Dema testén remegés futott végig. Hangja akadozott, torka kiszáradt, de folytatta.- A kicsiken kísérleteket hajtanak végre, hogy az elméjük tanulmányozásával be taníthassák a TP-mentáloknak az alakváltók nyomon követését. Ha ezzel sikerrel járnak előnyre tesznek szert. Főleg a kisebb és gyengébb falkák ellen. Ha követni tudják az alakváltók nyomait, könnyű szerrel megtalálhatják az óvó helyeket, óvodákat és az otthonaikat és mivel érzik, hogy egy-egy katona hol helyezkedik el képesek lesznek átjutni a védelmi pontokon. A kísérletek idáig sikertelenek. Több kölyök holttestét találtuk meg az elmúlt hónapokban.

- Hányan...- Nate nem tudta befejezni. Ez nem is csoda. Neki is volt két kölyke.

   Szerencsére nem is kellet. Dema tudtam mire akar kilyukadni.

- Egy hónap alatt 13 holttestet találtunk.

   Mindenki elborzadt, nem volt csoda hiszen az alakváltók szára a gyermekek biztonsága elsődleges volt.

- A szövetségeseink megkértek, hogy nyomozzuk ki mi történt.

- És ti neki láttatok a nyomozásnak.- Lucas hangjában volt valami elismerés.

- Igen.- Bólintott.

   Szemeiben düh, fájdalom, kétségbeesés és elhatározás kavargott- Nemrég eltűnt ismét 3 hiúz kölyök. Meg fogjuk őket találni és haza visszük őket a családjaiknak.- Dühösen felugrott és járkálni kezdet. Nem tudott tovább egy helyben ülni.- Ezek a falkák a szövetségeseink! Hozzánk tartoznak! Fájdalmat okoztak nekik és mi ezt nem engedjük! Nem fogunk újabb halálhírt átadni! Megtaláljuk a tetteseket és levadásszuk őket! Bármi áron!

   A lány nem is vette észre, hogy alakváltó kifejezést használt. Ő nem, de a többiek számára furcsa volt.

- Kiket jelöl pontosan a mi?- Vhaughn hangja elfojtott morgást takart. Jaguárja dühös volt, de a benne élő nagymacska megbízott a lányban. Egy Elcsendesedésben élő mentál sem lett volna képes ilyen dühöt és bosszú utáni vágyat eljátszani azért, hogy a bizalmukba férkőzőn.

- Sajnálom. De ahogy ti sem adtok ki információt a falkátokról úgy én sem tehetem ezt a csapatommal. A biztonság elsődleges. Nem bízom bennetek annyira, hogy a hozzám tartózók életét kockáztassam.

   Damonnak ez nem tetszett. Leopárdja elégedetlenül morgott elméje ketrecében. Azt akarta, hogy a lány bízzon benne és ne legyenek előtte titkai.

- Az előbb mégis beszéltél.

- Igen. Mert ha kölykök életéről van szó mindenkit figyelmeztetni kell. Ha szövetséges ha nem.- Értett egyet Dema.

- Megértem.- Nem hazudott. A lány jól mondta bizalom nélkül senki életét nem kockáztathatják.

- De ahogy az imént mondtad gyermek életekről van szó. A DarkRiver nem hagyja cserben a gyengébbeket és azokat akiknek segítségre van szükségük.- Lucas felállt és megkerülte az asztalt miközben beszélt.- Még ma beszélek a SnowDancer farkas falkával.- Megérintette a lány állát mielőtt vissza ült volna eredeti helyére.

   Az érintés kiváltsága. A leopárdok csak azokat érintették meg akikben megbíznak. Dema határozottságával elnyerte az alfa bizalmát.

-Te nem vagy a Mentálháló része.- Sacha kíváncsian és reménykedve nézett a kék szemekbe.

- Ez a Next Day projektek köszönhetem. Erről többet nem mondhatok, ugyanis még mindig csak kísérleti fázis. Azt viszont elárulhatom, hogy nem vagyok fel csatlakozva egy hálóra sem.

- De...

- NEM!- Emelte meg kicsit a hangját.- Nem szeretnék hamis reményeket kelteni ha valami nem jól sül el.

- Mióta vagy része a Next Day projektnek.

- Sac, per, Kb. 6 éve. 15 évesen eldöntöttem, hogy ki válok a hálóból, két évvel később találkoztam egy kutatóval aki ezt lehetővé tette.

- Ha 6 éve része vagy, akkor tudnod kell, hogy ez milyen hátrányokkal jár.

- Rengeteg hátránya van. Ha túl sokat használom a képességeimet, akkor akár 3-4 napra is mély kóma állapotba kerülök. Az erő mutálódik, eltorzul és jár még egyfajta mérgezéssel amiért havonta orvoshoz kell mennem és 2 naponta gyógyszereket kell szednem.

- De most jól vagy?- Demát meglepte a Sacha hangjából áradó aggodalom.

- Tegnap az akció előtt adták be az injekciót. Ami azt jelenti, hogy holnap lesz szükségem a következőre. Lucas!- Hirtelen kapta fejét az alfára.- Telefonálnom kell.

- Rendben. De itt tedd. Gyerekekről van szó ezért szeretnénk segíteni, de attól még egyelőre nem élvezed a teljes bizalmamat.

- Ez érthető.- Vette el a felé nyújtott telefont.

   Beütötte a telefon számot és várt míg felvették.

- Halló tessék elmegyógyintézet és anonim alkoholisták klubja. Mik a panaszai?

- Raven!!!- Kiáltotta vidáman a vonal túlsó végén lévő nevét.

- Baby? Szent ég, te vagy? Csezd meg! Hova a francba tűntél? Zed és Ruriko lassan ideg összeroppanást kapnak, hogy nem érnek el. Komolyan! RuRu már ott tart, hogy mi van ha megtámadott egy vérengző bokor.

- Kérlek engem egy bokor nem terít le. Maximum egy fa. De ha én kidőlök ő is.

- Ja mert Z neki esne láncfűrésszel azzal a mondattal, hogy : Bántottad a kicsikémet? Ezért megdöglesz te féreg.- Nevetése átszűrődött a telefonon keresztül- Amúgy tényleg, hol vagy?

- Ki estem a kapcsolati zónából. Épp a DarkRiver falka katonáival kávézok.

- Úh...Az szép.

- Mérj be és küld ide holnapra Dokit.

- Ja tényleg! Téged holnap kéne belőni. Na szólok a többieknek hogy épp a cicákkal hancúrozol (Én megöllek- kotyogott közbe Dema) de legalább jól vagy. Siess haza várunk, addig is boldog köcsögnapot, te narkós fasz!- Tette le a telefon.

- Doki?- Vonta fel a szemöldökét Lucas, miután vissza kapta a telefonját.

- Doki az orvosunk. Nála van az ellen méreg amire holnap szükségem lesz.

- Értem.

- Mi az igazi neve?- Vonta fel a szemöldökét Mercy

- Ezer meg ezer legenda kering róla az éterben, de az igazat senki sem tudja. Szerintem már Ő sem.- Kortyolt ismét a kávéjába.
   Még hallota Sacha vidám nevetését, és látta Mercy elfojtott vigyorát.


A második fejezethez tartozó novella : Alaszkai Futótűz